Hétvégén az Iparosotthon adott otthont a Kárpát-medencei Magyartanárok Regionális Konferenciájának, amelynek témája az egységes magyar irodalom tanítási lehetőségei voltak — tájékoztatott Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesületének elnöke megnyitó beszédében Széchenyit idézte: „'Múlton nyugszik a jelen, s azon a jövendő' — ez a gondolat lehet a mostani találkozó egyik vezérmotívuma, hiszen az a cél, hogy egy kulturális és identitásőrző, helyi értékeket számba vevő szemlélet jegyében felmutassuk azokat a szellemi értékeinket, amelyek a Kárpát-medence különböző régióiban születtek, és amelyek sajátos módon, sajátos körülmények között alakultak. Hiszen mindig is tagolt volt a magyar nemzet kulturális értelemben, táji, nemzeti, etnikai, sőt, nyelvi sajátosságokkal, sokféle ízzel. Gondoljunk csak Mikszáth palócaira, Kosztolányi 'fekete földű és piros ború' Bácskájára, Ady Endre 'hepehupás vén Szilágyára', és folytathatnánk tovább a sort.” Gál Gyöngyi rávilágított, hogy az egyetemes magyar irodalmat szeretnék egy tankönyvbe sorolni, amelyben a XX. és XXI. századi magyarországi, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és a délvidéki alkotók egyaránt helyet kapnának, így a diákok megismerhetnék valamennyi régió sajátos viszonyok között formálódott irodalmi arculatát, amelyet meghatározott a történelem, a földrajzi hovatartozás és a szellemi beállítódás. A 21. században a magyartanítás nem lehet magánügy vagy öncélú intellektuális tevékenység, mivel számunkra az esztétikai ízlés fejlesztésén túl identitásőrző és értékmentő ez a munka, önazonosság-tudatunk és megmaradásunk záloga. Gál Gyöngyi Babits Mihályt idézte: „Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken.” És minden metafora, gondolatszösszenet csak ahhoz az olvasóhoz jut el igazán, aki a befogadói nyitottság és a várakozó értelem oldaláról közelíti meg a művet. Ehhez pedig ismernünk kell egymást. A konferencián a meghívott előadók rövid ízelítőt adtak térségük irodalmából, illetve beszéltek arról, hogy milyen lehetőségeink vannak arra nézve, hogy a magyartanárok is alaposabban megismerjék, megismertessék azokat az értékeket, amelyek földrajzilag lehet, hogy távol esnek egymástól, de azonos nyelvi, kulturális közegben keletkeztek, azonos gondolkodástérképen belül születtek, és természetesen nem a kirekesztés szándékával. A konferencián alkalom volt a szakmai együtt gondolkodásra, annál is inkább, mert a középiskolai tantervírás kapujában állva, a magyar nyelvű pedagógia nagyasszonyának, Fóris Ferenczi Ritának az előadása által a résztvevők a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara tanárainak a szemléletébe is betekintést nyerhettek, ugyanakkor a különböző régiók képviselőivel a tananyag túlzsúfoltságának elkerülése végett abban is járható utat kerestek, hogy mennyire kivitelezhető mindez, és hogyan, milyen formában történjék a szemléletváltás ezen a téren.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács, valamint az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke örül annak, hogy Szatmárnémeti adott otthont a konferenciának, hiszen nagyon sok neves író indult és indul el ma is innen. Nagyon fontos, hogy ezeknek az íróknak, költőknek és művészeknek az üzenetei eljussanak minden magyarlakta területre.

Călin Durla főtanfelügyelő arról beszélt, hogy Szatmárnémeti egy többnemzetiségű város, amelynek lakói megosztják a gondjaikat, és tanulnak egymástól. Durla számára teljesen természetesnek tűnik, hogy a Kárpát-medence magyartanárai találkoznak, és megbeszélik a magyar nyelv és irodalom problémáit. Durla egyetért azzal, hogy a nyelv nagy szerepet játszik az identitás kialakulásában. Térségünkben ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a romántanárok is, mint a magyartanárok. A mai fiatalok nem nagyon beszélik már ezeket a nyelveket. Inkább szimbólumokat és rövidítéseket használnak, háttérbe szorul az írás is. Lehet, hogy a szimbólumok egy közös nyelvvé alakulnak mindenki számára. Az idősebbek próbálják megérteni a fiatal generációt. Az idősektől függ, hogy a fiatalokból ne legyen robotnemzedék. Durla nagyon hasznosnak tartotta a konferenciát, mert olyan tapasztalatcserét enged meg, amelynek résztvevői az egész régióból gyűlnek össze. Nagyon fontos, hogy a különböző országokban élő magyarok tudjanak egymásról. A legfontosabb az, hogy közvetíteni tudjuk az ifjú generáció felé az időszerű gondolatokat.

Kallós Zoltán főtanfelügyelő-helyettes arra ösztönözte a magyartanárokat, hogy ne mondjanak le az irodalom, a magyar kultúra és a magyarságtudat neveléséről, és tegyenek meg mindent, hogy a magyar gyerekek magyar iskolába járjanak.

Balázs Attila, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma Külhoni Köznevelési Főosztályának vezetője elmondta, hogy többször találkozott már külhoni tanárokkal. Azt tapasztalja, hogy jó az az út, amin közösen elindultunk. Fontosnak tartja a személyes kapcsolatokat, az eszmecseréket. A mai diákok új kihívások elé állítják a pedagógusokat. Ebben a megváltozott környezetben már nem működnek jól a régebben jól bevált módszerek. Új módszerek alkalmazására van szükség, és reményei szerint ebben is segít ez a konferencia.

Liktor Katalin, a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete (KMTKE) ügyvezető titkára az intézmény céljairól, eredményeiről és terveiről beszélt.

Mátyás Erika és Varga Bressel Christiane tanárok irányításával verses-zenés műsort adtak elő a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai, majd Muzsnay Árpád tartott előadást Az utóbbi három évtized irodalmi kultuszteremtése a romániai Szatmár megyében címmel.

Vasárnap előadásokkal folytatódott a konferencia. Fóris Ferenczi Rita, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar, Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézet egyetemi docense A középiskolai irodalomoktatás kérdései címmel tartott előadást. Beszélt az irodalomoktatásban felmerülő nézetrendszerekről, az esztétikai modellről és a középiskolai tantervjavaslatról.

Takaró Mihály József Attila-díjas író, irodalomtörténész, tanár megálmodta az egységes magyar irodalom tanításának eszméjét, a kulturális nemzet fogalmában gondolkodó irodalomoktatást, és tett is érte. Megszerkesztette a Kárpát-medence magyar irodalmának az összegző tankönyvét, amit a magyartanárok felhasználhatnak. Vasárnapi előadásában arról beszélt, hogy az irodalomoktatásban milyen elméletek uralkodnak, milyen megközelítési módszerek vannak. A nemzeti alaptanterv elkészítésekor fontosnak tartja, hogy a külhoni pedagógusokkal közösen gondolkodva alakítsanak ki egy új értékrendet. Meg kell határozni, mi az, ami korszerű és értékes, és mi az, ami csak korszerű, de nem értékes. A tudás ismeretet ad, de nem ad hozzá lelkiismeretet. A magyar szakos tanár számára nem lehet más emberideál, mint aki az ismereteit lelkiismerettel használja fel.

A konferencián elhangzott előadások mind arról szóltak, hogyan lehetne minél hatékonyabban megismertetni a középiskolásokkal a magyar nyelvet és irodalmat, és kik szerepeljenek a magyar irodalmi kánonban.

Elek György