„Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak — a te lelkedet is éles kard járja majd át —, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.” (Luk.2,34-35)

Karácsony több mint hangulatos (ajándékban bővelkedő) keresztyén, családcentrikus ünnep. Ahhoz, hogy a felsorolt értékek maradandóak legyenek, fel kell ismernünk a sajnos egyre inkább háttérbe taszított karácsonyt jelentő valóságos üzenetet. Krisztus Jézus érkezése tudatosította, és azóta állandóan tudatosítja, hogy Vele felismerhetően útelágazáshoz érkezik az ember. Simeon, a kegyes aggastyán, aki Szentlélektől vezérelve a templomba érkezett, a fenti áldással ajándékozza meg Isten egyszülött gyermekét és földi szüleit, majd ezzel szólítja meg Máriát. A kijelentést hordozó vénember is döntés elé került, vagy otthon marad, és várja a halál óráját, vagy elindul a templomba, és meglátja az üdvösséget. Jól határozott! A választott úton találkozott Krisztussal, az Isten üdvösségével. Az általa elmondott, minden bizonnyal a mennyből kapott áldás is útelágazásról szól, ugyanakkor elevenítő bátorításról is. Krisztus által ismét világos a jó és a rossz közötti — bűnesetben elhomályosodott — különbség. Pontosan lehet tudni, hogy miért esik el, vagy miért emelkedik fel az ember. A precíz tájékoztatást követi a támogatás ígérete, amit éppen attól remélhetünk, hogy Isten elrendelte, odaállította, idehelyezte a Messiást a világba, az ember mellé. Lehet a másik, a Szabadító nélküli utat is választani, de számolni kell a következményekkel. Az útelágazásnál Jézus Krisztus a Simeon által elmondott áldásban jel gyanánt jelentkezik. Jelzőtáblaként. Nemcsak az irányt mutatja, hanem jelzi a válságot, amely nem a gazdaságban, nem a társadalomban van, hanem a bizonytalankodó tétova emberben. Ameddig a válság minden formájában az ember magára marad, addig a sátán okozta belső válságból a mellénk álló Megváltó jelzi a helyes megoldást. Jó erre a jelzésre várni és engedelmeskedni neki, bár rengeteg félrevezetés mond majd ellene, és félrevezetők igyekeznek a törekvést megváltoztatni. A Krisztus jele a kereszt, amely már a születés idején mutatkozott, de később élet vagy halál választásának lett az eszköze. Simeon nem fenyegeti Máriát a lelkét átjáró kard felemlegetésével, hanem sokkal inkább felkészíti a gyermekre és a kereszt alatt az őreá váró megpróbáltatásokra. Éles kardként sebzi majd a Mária lelkét is a dilemma, hogy Isten könyörtelennek látszik, és a kiválasztottak hálátlanok és méltatlanok a kereszten hozott áldozatra. Jel és kard (Krisztus és megkülönböztető hatalom) egymás mellett az üdvösségre vezető alkalmatosságok a mindhalálig hitben élők számára, de a magukat mentők eltévednek és sérülnek, így nem kerülhetik el a kárhozatot. Karácsony a fentiek értelmében elsősorban a szív titkos gondolatainak a feltárása. Az útelágazásnál bennünket vigyázó Krisztus megszabadít a megsebző tépelődés terhétől, a tanácstalan lézengés állapotától, valamint a tanakodó idétlenkedés időpocsékoló bénultságától. Alkalmassá tesz arra, hogy karácsonyunk lélekemelő, életerős ünnep legyen, hogy családunkkal együtt, sok ajándék birtokában áldott Krisztus-centrikus közösséggé váljunk.

Nagyvárad, 2012 karácsonyán

Csűry István