„Íme nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek,

ma született az üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr.

Ez a jele: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

(Lk. 2, 10–12)

Megtestesülése által az Isten Fia elfogadta az emberi feltételt, ahogy ez van, a bűnön kívül, hozzánk hasonlóvá váli azért, hogy példát mutasson Isten akaratának teljesítésében. Születik, mint kisgyermek, mostoha körülmények között, kellemetlenséggel megtelve, egy hideg, sötét barlangban, áldatlan lények társaságában. Milyen üresség, milyen szegénység. Ház nélkül, fekvőhely nélkül, ruházat nélkül. Szent Bernárd a gondolatában így elmélkedik: „szegény a születéskor, szegényebb az életben és legszegényebb a kereszten”. A karácsony ünnepe az emberiség részére a kimondhatatlan öröm ünnepe marad, mert az Isten leszállt hozzánk, meglátogatott ajándékaival, felajánlta magát mint legértékesebb ajándék. Ezért az Úr Jézus Krisztus születésének ünnepén senki sem jogosulatlan, senki sem szegényebb, mindenki magának vallja a megtestesült Istent, ami a legértékesebb. A hit világosságától uralva jönnek a napkeleti bölcsek, hogy megtalálják a világ Üdvözítőjét. A határtalan kíváncsiság, hogy meglássák a gyermek Jézust, szükséges erőt adott nekik, hogy minden nehézséget legyőzzenek, ami az útjukba került. A bölcsek képviselik az egész emberiséget, mert általános várakozás volt, az egész emberiség várta az Üdvözítőt. Térdet hajtván, az Üdvözítő Gyermek előtt, ajándékokat hoznak jelképként: aranyat — mint a világegyetem egyetlen Uralkodójának: „Most örvendezz Sion leánya, mert: „Nézd, közeleg királyod, igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikóján.” És az isteni gyermek a nagy Dávid próféta, király által beszél: „Én szenteltem fel királyomat a Sionon, szent hegyemen” (Zsolt 2,6). Mirhát — mint a menyei püspöknek mert: „az Úr megesküdött és nem bánja meg, Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” (Zsolt 110,4), Ő jön hogy Istennek hozza a legértékesebb áldozatot. Tömjént — mint a bűneink megváltását: „a mi bűneinket viselte, mert a halálnak adta át az életét” (Iz 53,12). Megkínozták és Ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amit leölni visznek, vagy mint a bárány elrémül nyírója előtt, Ő sem nyitotta ki a száját (Iz 53,7). Ma gondolatainkat minden család felé irányítsuk, akik már idősek, szenvedők és szegények. Az Úr Jézus békességet hozott e földre: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. De ez a békesség a szeretet, már nem igazán létezik. A sok merénylet és háború azt tanúsítja, hogy a földet a békétlenség és gyűlölet vette uralma alá. Sok házban a nagy szegénység, munkanélküliség, erőszak, gyilkosság és öngyilkosság, mindezek azt mutatják, hogy a béke és szeretet hiányzik az emberek szívéből. Ezért kérjük a Betlehemben született Úr Jézus Krisztust, hogy könyörüljön e világon, állítsa vissza a békét, hogy ne aggódjunk és ne féljünk, hanem hogy békében és szeretetben élhessük napjainkat. A világon élő minden egyes embernek kívánok boldog karácsonyi ünnepeket, örömben, békében, reményben, egészségben és egy gazdag, áldott új évet.

Harangozó József

magyar ajkú görögkatolikus főesperes