Egyre több helyen, egyre nagyobb mennyiségben világítanak esténként azok a mesterséges fények, izzófüzérek, amelyeknek – emberi elgondolás szerint – az lenne a küldetésük, hogy az adventet, majd a karácsonyt szebbé, hangulatosabbá tegyék. Hogy ez mennyire sikerül?… – ez már egy másik kérdés. Olyan furcsa, ellentmondásos az életünk: fényre, világosságra vágyunk (talán ezért igyekszünk meggyújtani környezetünkben minél több fényforrást), eközben pedig nő és sűrűsödik bennünk a homály.

Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban ez a két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve, egyértelműen azt állapítottam meg, hogy mindenki világosságra vágyik, még ha nem is tudja ezt ilyen konkrétan megfogalmazni. Ebben a helyzetben talált rám (újra) a fent olvasott ige. Ezt a Jézustól származó mondatot forgatva magamban, átéltem annak a csodáját, hogy az ige elkezdett beszélni velem. Beszélt rólam, beszélt Jézusról és beszélt kettőnkről.
Beszélt az ige rólam… Elmondta, ki vagyok én, magamban, Jézus nélkül.  „…aki engem követ, nem jár sötétségben…” Ebben az is kifejezésre jut, hogy Jézus nélkül az életem sötétségben jár. Miután az ember hallgatott a Sátánra és evett a tiltott fa gyümölcséből, az addigi tiszta, világos élete megsötétedett. A bűneset óta mi ebbe a sötétségbe születünk bele. Nem tudjuk ezt kikerülni. Az ember magától nem tud világosságban járni, mert szívében nincs ott Isten világossága. Ezért van tele az emberi élet erőszakkal, könyörtelenséggel és szeretetlenséggel. Hazudjuk magunknak a fényt, s közben tombol bennünk a sötétség. Eléggé elszomorító állapot.
Ekkor azonban az ige elkezdett beszélni Jézusról. Arról, hogy ki Ő? „Én vagyok a világ világossága.” Mit jelent ez? Azt, hogy Ő a válasz, Ő a megoldás minden bennünk levő sötétségre. Ő tud ragyogást hozni bűn által elsötétedett életünkbe. Ehhez, egészen egyszerűen: be kell fogadni Őt!

Fogadd be Jézust! Lehet, erre azt mondod: Én ezt már megtettem!
Ez nagyszerű! Ennek ellenére, mégis arra bíztatlak, nézz körül életedben! Könnyen lehet, hogy a Világ Világossága köré építettél egy olyan burkot, lámpaernyőt, amely elhomályosítja a fényét, hogy ne világítson mindenhova olyan erősen. Így pedig, szinte észrevétlenül, a homály, a sötétség újra teret hódíthat benned. Kérd Isten segítségét, hogy ez a fénytompító ne fedje el életedben a Világ Világosságát! Engedd, hogy az Ő fénye mindent átvilágítson és mindenre rávilágítson! Így kerül újra és újra Jézus világosságába az életünk.
S a folytatásban arról is beszél az ige, milyenné leszünk Krisztus világossága által?  Ez rólunk szól, Róla és rólad(m). „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” – mondja Jézus. Aki hite által Hozzá kapcsolódik, az egyre világosabb életet él. Az folyamatosan világosságban tud járni. Ez azt is jelenti: szakítok sötét múltammal. Egyértelműen elkötelezem magam Jézus világossága és tisztasága mellett.

Karácsony üzenete azt hirdeti, lehet világosságban járni és élni. Sőt, Jézus különösen hangsúlyossá teszi: „aki engem követ, nem jár sötétségben”. Vagyis kizárt dolog, hogy aki Őt követi, annak életében egyszerre megfér békében a sötétség és az Ő világossága. Persze előfordulhat azzal is, hogy elbukik, bűnt követ el, de hosszú távon nem bírja ezt az állapotot.
Jézus nem azért jött, hogy egy kis színt hozzon sötét, vagy jobb esetben, szürke életünkbe. Ő a Világ Világossága! Gondolkozz el: Mi az, ami nem férhet meg ezzel a világossággal? Milyen sötét indulatokat, gondolatokat tűrsz meg magadban? Vigyünk mindent a Világ Világosságának ragyogásába!

Áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt egyházkerületünk gyülekezeteinek, presbitériumainak és lelkipásztorainak!

Nagyvárad, 2023. Karácsony havában

Bogdán Szabolcs János
a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke