Tegnap a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata megtartotta hagyományos, hangulatos karácsonyi műsorát.

Az intézmény Karácsony Sándor termében Széllyes Sándor: Székely karácsony című versét Marosszéki Tamás, a Harag György Társulat színművésze szavalta el. Istvánfi Szilárd római katolikus káplán szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy ma már nagyon sokan nem az igazi karácsonyt ünneplik, az Egyesült Királyságban például a fény ünnepének nevezik, kihagyva belőle Istent, Jézus születésének történetét, a templomot. Sokan átveszik közülünk is a nyugatról áramló szokásokat, az ilyen emberek számára az advent a bevásárlást, a karácsony pedig az ajándékozást jelenti, elvesztődik az ünnep mélysége. Gyakran vetődik fel a kérdés: mivel van tele a mai ember szíve? Mi az, ami megváltozik egyik karácsonytól a másikig? A keresztény ember számára az advent a remény időszaka. A karácsony pedig a hit és a szeretet ünnepe, amikor a megújult lélek megtalálja az örömöt.

A továbbiakban az egyetem évfolyamvezető tanárainak irányításával az első-, a másod- és a harmadévesek mutatták be verses-zenés műsorukat. Végh Balázs Béla vezető tanár ünnepi beszédében kiemelte, hogy a keresztény ember advent idején elgondolkodik élete értelméről, hitéről és átértékeli önmagát. Az utóbbi időben egyre több jel utal arra, hogy veszély fenyegeti a kereszténységet. Éppen ezért az idei karácsony egyik nagy üzenete, hogy ennek a kornak megváltóra van szüksége. Az embereknek vissza kell térniük a kereszténységhez. Ezért kell eldönteni, hogy tudunk-e élni keresztényi mivoltunkkal? Tudunk-e élni a megváltás lehetőségeivel? Lelki és szellemi kiürültség jellemzi a világot. A karácsony ott kell legyen a szívekben, a lelkekben és a tekintetekben. A karácsonyi műsort az egyetem bábosainak a műsora zárta.

Elek György