„Mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket” – hallhatta a nem szokványos karácsonyi textusban a Kültelki református templom gyülekezete.

Várakozás, öröm, készülődés – készülődünk a találkozásra Istennel és egymással, távol élő, külföldön gürcölő szeretteinkkel, akik talán évente csak egyszer jönnek haza. Nagyon készülünk e találkozásra, amikor nem beszélünk az örömről, hanem maradéktalanul átéljük azt. És szeretnénk, ha karácsony ünnepét senki és semmi nem rontaná el – sem fáradtság, sem a nem megfelelő vagy várt ajándék hiánya, de ezt az igazi örömöt valami mindig el akarja fedni. „Szembe kell nézni az öröm elrontóival, hiszen minden gonosz indulat ellenére Jézus elvégzi a szolgálatot, a gonosz erők nem tudják elhallgattatni őt.” – fogalmazott Higyed János lelkipásztor. A karácsonyi történetben az öröm mellett ott a mély gyűlölet is: Heródes szívében összegyűl a gonosz és öldököl, öldököl a király szívében és öldökli az újszülötteket. „Heródest KO-ként érte a napkeleti bölcsek kérdése: hol a zsidók királya? Az emberi magánakvalóság már nem is akar hallani Jézusról, nem akarja sem elfogadni, sem elhinni, hogy van valaki, aki nagyobb és erősebb, mint ő – ha mégoly védtelen kisded is. Jézus az övéi közé jött és nem fogadták be akkor sem, mint ahogy sokan nem fogadják be ma sem: elengedhetetlennek érzik az ünnep csillogó kellékeit, az ajándékokat, de Jézust valahogy kifelejtik az egészből. A bűn átka az a hatalom is, amely az örömöt adagolva, pénzért adja, de Jézus az a szolga, aki meggyújtja a gyertyákat a lelkünkben, az ő üzenete örök és az is marad: karácsony az élet ünnepe, hiszen úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” S hogy még teljesebb legyen a karácsony világossága és öröme, a református gyülekezetben 25-én és 26-án délelőtt úrvacsoraosztással is ünnepeltek.

Szabó Kinga Mária