St. Catharinesnek nincs színháza. Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy soknemzetiségű, nincs egységes kultúrája. Talán kivételt képet Quebec kormányzóság, ami francia nyelvterület. A városban angol, olasz, német, ukrán, lengyel nemzetiségűek élnek, de iszlám vallású nemzetiségek is. Mindegyik a templomában és kultúrházában tartja fent kultúráját és nyelvét. A magyar fiatalok hamar feladják önazonosságukat, nyelvüket, és amint Wellandon láttam, a szép nagy magyar kultúrházban, az Árpád-házban, már egymás között is angolul beszélnek. Ebből kifolyólag már a református templom is bezárta kapuit hívek hiányában. A már időskorban kitelepedett rokonok nem tudták megtanulni az angol nyelvet, annak ellenére, hogy egyesek már 12–15 éve kint laknak.

Van azonban egy magyar nyelvet, történelmet és kultúrát megőrző és fenntartó társaság Ontarióban, amiről az ottani magyarság sem nagyon tud, de az anyaországban sem.

Azért van egy színház is, de nem a városé, hanem a Brock Egyetem tartja fenn, és ennek keretén belül működik. Ez az egyetem az Unesco által védett területen található, és nevét Brock kapitányról kapta, aki sikeresen harcolt 1812-ben a délről támadó amerikai hadsereg ellen. Az egyetem 1964-ben létesült, jelenleg 562 tanára és 18 200 hallgatója. A harmadik legjobb egyetem a kutatásban, Hemiltonban is van egy részlege. Az egyetem minőségét bizonyítja az is, hogy az itt végzett hallgatók 97%-a kap munkát. Ez tulajdonképpen egy város utcákkal, bentlakásokkal, orvosi rendelő, gyermekmegőrző kismamáknak, óvoda és hatalmas parkoló személyautóknak.

A városban két újság van. Az egyik a The Standard, ami naponta jelenik meg, általában 17 800 példányban 23 oldallal és 1,25 dollár az ára, de néha ingyen is kiosztják házakhoz.

A másik, a Niagara this Week, naponta jelenik meg 42 200–50 800 példányszámban 22–100 oldallal és ingyen hazaviszi a posta. Szerdán és csütörtökön viszont tonnaszámra hordanak ki reklámokat, amiben minden hirdetés megtalálható: házeladás, gépkocsi-árusítás, különböző szezonális cikkek leszállított áron, külföldi kirándulások, nyaralások, orvosi ellátás és minden elképzelhetetlen dolog.

A városban minden évben megünneplik nagy pompával a világháborús veteránok találkozóját, eredeti egyenruhában és skót dudások kíséretében. Felkeresik az első és második világháború hősi halottainak sírjait, egy zászlócskát szúrva a sírkő mellé. A lengyel hősöknek bekerített külön sírkert van. Ezek állandóan gondozva, zöld pázsittól övezve, minden cifraság nélkül. És nézzék meg nálunk a városban található hősök temetőjét, ahol a sírkövek 60%-át az idők folyamán ellopták. Nemigen láttam hasonlót a szomszédos megyékben.

Most is, mint ezelőtt négy éve, egy helyhatósági választás közepébe csöppentünk. Ott semmiféle csinnadratta nincs. Minden képviselőjelölt saját gépkocsiján barátai segítségével járja az utcákat és a zöldövezetbe, a házak előtt leszúrják fényképpel és választási mottóval ellátott kis táblájukat, lehet, hogy éppen az ellenfelek mellé. Ez azonban nemigen számít, mert nem veszik figyelembe, melyik párt jelöltje, csak az embert, aki már letett valamit a közösség asztalára, és remélhetőleg ezt fogja tenni a jövőben is. A választásokat egy hétköznapi napon tartották, szinte észrevétlenül.

Ezekben a részletekben csak azt írtam, amit személyesen tapasztaltam, tehát a szóbeszédet nem vettem figyelembe. Azért azt nem állíthatom, hogy minden így van, hiszen más is járhatott Kanadában, és nekik is lehetnek egyéni tapasztalataik és véleményük, merem remélni, ha tévedtem is, nem sokat.

Riedl Oszkár