Elkezdődött az európai parlamenti választások kampánya, s a politikusok igyekeznek a lehető legnagyobb befolyást gyakorolni a választópolgárokra, hogy menjenek el szavazni, hiszen sosem volt olyan nagy tétje, mint most, sorsunk függ attól, hogy milyen lesz az Európai Parlament összetétele. Lényegében két táborra fog osztódni a parlament a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes képviselők között. A kelet-közép-európai országok lakóinak nagy része nem igazán érti a jobb- és balliberális gondolkodás közötti különbséget, nem meggyőződésből szavaz, hanem valamilyen befolyásra, így történhet meg az, hogy az Istenben hívő, templomba rendszeresen járó, normális családi életet élő ember egy jól kampányoló politikus befolyására egy olyan liberális párt listájára szavaz, amely majd éppen az ellenkezőjét képviseli az EP-ben annak, amit a választó elvár tőle. Mert olyan korszakban élünk, amikor sokkal többen foglalkoznak népbutítással, mint népneveléssel, ugyanis rájöttek, hogy a tanult emberekkel sok a baj, a butákat viszont könnyen lehet irányítani. Szinte minden pártnak van egy közvélemény-kutató intézete, amelyek olyan eredményeket hoznak nyilvánosságra, amilyeneket a finanszírozó pártjuk elvár tőlük. A közvélemény-kutatási eredményekkel is lehet kampányolni, hiszen az emberek nagy része nem szívesen áll a vesztesek mellé; ha azt mondják nekik, hogy X párt van előnyben, akkor arra szavaznak. A hétköznapok viszont másképp telnek. Az emberek folyton panaszkodnak, hogy ez sem jó, az sem jó, még akkor se jut eszükbe, hogy rossz lóra ültek, nem a legjobb pártnak adták a felhatalmazást. De van-e olyan párt, amelyik érdekképviseletet tud biztosítani választóinak? Ha Románia magyar nemzetiségű lakosainál maradunk, szinte lehetetlen felmérni, hogy hány magyar él az országban. A népszámlálási adatok nem hitelesek, ugyanis a vegyes házasságokban élők közül sokan már nem vallják magukat magyaroknak. Az öt-hat százalékra becsült magyarság képtelen olyan politikai erővé válni, hogy elérhesse a céljait. Mindezt megnehezíti az is, hogy ez a maréknyi magyarság három pártba tömörül vagy inkább szóródik szét. Azoknak a magyaroknak a száma sem kevés, akik román pártok jelöltjeire szavaznak. Itt találkozunk ismét azzal a jelenséggel, hogy a jó, vallásos magyar ember annak a liberális pártnak a listájára szavaz, amelyik az EP-ben például a bevándorlás mellett és saját országa ellen szavaz. Bár egyre kevesebb magyar él Romániában, aminek az a következménye, hogy egyre több magyar település románosodik el, még mindig megvan az esély arra, hogy ha minden magyar elmenne szavazni, és ugyanarra a magyar pártra szavazna, akár nyolc-tíz százalékos is lehetne a magyar képviselet.