A PMN Kossuth-kerti kavalkádjának egyik védjegye, és mindmáig elmaradhatatlan alappillére is a népzene és néptánc — nem volt ez másként idén sem, hiszen a Borudvart megtöltő nézősereg látványos néptánc-utazáson vehetett részt, belefeledkezve a szebbnél-szebb viseletekbe, ritmusokba, mozdulatokba. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy idén a megszokottnál jóval kevesebb néptánccsoport kapott meghívást, s akinek a ritmusok nyomán megpezsdült a vére, az  most is hiányolta a közkedvelt, évtizedeken át nagy népszerűségnek örvendő szabadtéri táncházat  a Zöld Ház melletti kis terecskéről. 

A néptánckavalkádot a szilágycsehi Berekenye indította, kalotaszegi lépésekkel alapozva meg a hangulatot, majd valamivel később szilágysági táncokkal folytatták, akárcsak az avasújvárosi Bokréta, akik lánykarikázójuk mellett belső mezőségi táncot jártak, a szilágyszéri Kukurók — mondhatni: természetesen — tövisháti táncokat roptak, a Röpike nem csak Vajdaszentiványra, de Felcsíkba is eltáncolt, a szárazberki Lehajló Rozmaring viszont itthon maradt és ropta a szatmári táncot, míg a megye Szamoshát Néptáncegyüttese szilágysági, szatmári és vajdaszentiványi dallamokra táncolt. 
A bő kétórás forgatag zárásaként pedig az avasújvárosi Bokréta különösen színes, látványos, és mozgalmas előadása egy hagyományos kalotaszegi lakodalomba is elvitte a nézőket. 

Történet legyen a koreográfiában – már készülnek a következővel

Premier volt a Bokréta előadása, hiszen első alkalommal mutatták be nagyközönség előtt, ugyanakkor a szatmári néptánckavalkádok történetében az elsők között vittek színpadra olyan összeállítás, amelyben „történet van a koreográfiában” — azaz a bemutatott táncok nem csak adott sorban követik egymást, de egymástól függetlenül, hanem elmesélnek valamit, jelen esetben egy lakodalom mozzanatait.
„A néptánc töretlen népszerűségnek örvend a közönség részéről, ugyanakkor azért a nézők is igénylik, hogy történet legyen a koreográfiában. Itt az ideje történetesedni” — summázza mosolyogva  szerkesztőségünk megkeresésére az ötletgazda Kispál Nándor táncoktató-koreográfus, aki Lakatos Ágnes koreográfussal közösen álmodta meg a mozgalmas, dinamikus előadást, amely szigorúan megmarad a hagyományoknál, hiszen a zenéjét is ők szerkesztették, a táncokban pedig Muszka György és felesége, Ilona  motívumai szerepelnek. „Egy éve készülünk a 'kalotaszegi-projekttel', minden téren igyekeztünk a maximumot kihozni. A, mondjam úgy, kispremierünk Szinérváralján volt, de bemutattuk a kalotaszegi lakodalmasunkat lakodalomban is, illetve szeptember derekán a görögországi nemzetközi folklórfesztiválra — amelyre a Bokréta meghívott vendégként már szinte hazajár — is ezt visszük, és természetesen szívesen bemutatjuk bárhol, ahova hívnak. ” – mondja. Nem hallgatva el azt sem, készül egy szatmári táncokból összeállított előadás-történet, amelynek októberben, Budapesten lesz a premierje, hiszen mint vallja: „tűzzünk ki egy célt és tartsuk a színvonalat.”

S hogy miért éppen a mérai lakodalom mozzanatait választották első történetüknek? Mert nagyon szeretik a dulándlét, a hímzett, négyszögletű fátylat — amíg a legények és a lányok külön táncukat járják, addig a menyasszonyból asszony lesz: lekerül a gyöngyös párta, felkontyolják, s fejére kerül a kontyoló fátyol, vagyis a dulándlé. 
A szemkápráztatóan szép, színes viseletek egytől-egyik autentikusak — hangsúlyozza Popa Zsolt gyűjtő. A néptánccsoport, pontosabban a Négy Kőmalom Kulturális Egyesület ugyanis sikeresen pályázott a Csoóri Sándor Alapnál, így lehetőségük volt eredeti kalotaszegi ruhákat (muszuly, bagazia, párta, sallangok, fersing, stb) beszerezniük, csak a réklik saját készítésűek, illetve a gazdag díszítésű vőfélybot rekonstrukció. 

Húzdmagad-szánkó és kukoricamorzsolós csúszda 

Természetesen a Kossuth-kerti forgatag  másik alappillére a népi játszókert, a gyermekkort idéző, nagymamák által készített „egyszerű népi ételek”, pontosabban  a börvelyi fánk és a sváb strudli, a kézműveskedés és a kézműves termékek vására, no meg a Szatmári Termékeké  — egyszóval mindaz, ami Szatmárra jellemző és ami még mindig megkülönbözteti a többi „tömegfesztiváltól”. 

Pénteken a börvelyi Csodafánkot (szilvaízes és baracklekváros variációban), no meg csörögét kóstolhattak a PMN-ezők, szombaton és vasárnap a mezőpetri és csanálosi hölgykoszorú gyúrta-sütötte fáradhatatlan energiával a strudlihegyeket a nyár derekát idéző forróságban — és ugyanilyen kiapadhatatlan energiával, fáradhatatlanul vették birtokukba késő estig a Borókagyökér Egyesület népi játékait a gyerkőcök. Nehéz lett volna eldönteni, melyiknek volt nagyobb sikere: a gólyalábnak vagy a kukoricamorzsolós csúszdának, és a legújabb játékszer, a húzdmagad-szánkó is pillanatok alatt hatalmas sikert aratott. Akinek kis szusszanásra volt szüksége, az gyöngyöt fűzött, szőtt, vagy éppen a fazekaskorongon formává alakuló agyagdarabot figyelte, illetve ki is próbálhatta  — külön meglepetésként pedig szombaton este Szejke Balázsnak köszönhetően egy kis tűzzsonglőrködést is láthattak. 

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!