Új helyszínen rendezték meg idén azokat a mesetáborokat, amelyeknek a célja többek között a lélekerősítés és a gyerekek önbizalmának növelése — mesélte lapunknak Bálint Kati meseterapeuta.

— Arról értesültünk, hogy az idei évben a Szatmárnémetiben szinte már hagyományosnak számító mesetáboraitokat más helyszínen sikerült megtartani. Valóban így van?
— Igen, ez így van. Valóban lassan hagyományossá válik Szatmárnémetiben a MOL által támogatott Gyermekgyógyító Program részeként működő mesetábor. Idén a Lélekszirom Egyesület ezen pályázati program keretében egy jurtát kapott a MOL jóvoltából, amely egy hangulatos kis mesekertbe elhelyezve adott otthont a mesetáboroknak.

— Mitől válik egy mesetábor a Gyermekgyógyító Program részévé?
— Elsősorban attól, hogy egy országos szinten működő, színvonalas program elbírálói különlegesnek és értékesnek tarják azt a típusú meseterápiás módszert, amelyet alkalmazva mi segíthetünk a gyermekek lelki problémáinak oldásában. Valójában nagy megtiszteltetés és elismerés ez a munkánk számára. Az általunk szervezett mesetáborokban ugyanis a mesék nem a szórakoztatás céljából hangzanak el, hanem lélekerősítő, félelemoldó, önbizalom-erősítő szerepet töltenek be, terápiás eszközként vannak jelen a táborozás kacskaringós ösvényén. 

Három szakember vezeti és támogatja a gyermekeket ezen a meseúton, dr. Tallián Cristian gyermekpszichiáter, jómagam mint meseterapeuta és Cserey Csaba dobművész, aki az élőszóban elhangzott meséket a relaxációs és hangterápiás eszközökkel mélyíti el.

— Egész pontosan hogy kell ezt elképzelni? Milyen programokon vettek részt a táborozók?
— A táborozó gyermekek ebben az évben egy „Hetedhétországon” átívelő meseút hőseinek a példájából meríthettek erőt, tudást és bátorságot a kicsi lelkükben megbúvó félelmek legyőzéséhez. Mindennap lehetőség volt a mesék világában való „barangolásra”, a hétpróbák kiállására, a hangszerek és a különféle ritmusok kipróbálására és nem utolsósorban a közös egymásra hangolódásra a természet közelében.

— Mettől meddig zajlottak a táborok?
— Két egyhetes tábort tartottunk, amelyek úgymond napközis táborokként zajlottak, tehát nem aludtak a táborban a gyermekek.

— Volt konkrét kitűzött cél? Kik voltak jelen a táborokban?
— Mindenképp a lelki egyensúly, a félelmek oldása és az önbizalom erősítése az, ami célként megfogalmazódott, amikor a táborok programját a meseterápia eszközeire építettük. Úgy győzni le a félelmeket, hogy közben játékos keretek között mesélve, dobolva, énekelve vesznek részt a tevékenységeken, nagyon is járható út a gyermekek számára. A táborokban — és ezt nagy boldogsággal mondom — sok „profi” meseismerő gyermek vett részt. Valójában vannak olyan gyermekek, akik már szinte mellettünk nőnek fel, már értik és könnyedén ki is bontják a mesék végtelenül komplex szimbólumait. Bennük és általuk válhat majd hosszú távon láthatóvá a „királlyá válás” tudása, amelyet a mesék nagy többsége tanít. Ami biztos, az az, hogy ezeket a tudásmagokat mi a táborozós meseúton mind elhintettük a gyermekek tudatában, aztán már csak arra várunk, hogy ezek szépen szárba szökkenjenek.

— Amint említetted, már többször is tartottatok mesetáborokat. Volt olyan, amitől az idei valahogy más volt, esetleg többet adott?
— Volt bizony. Azt hiszem, több dolgot is tudnék mondani, de talán kettőt emelnék ki mindenképp. A tábort idén a Lélekszirom Egyesület mesekertjében, Lázáriban tartottuk. Lázári az én szülőfalum, az otthonon, és hihetetlen boldogság nekem az, hogy a gyermekeket itthon fogadhatom. De ettől talán még nagyobb örömöt jelentett számomra az a gesztus, hogy a gyermektáborokról értesülve a Zolcsák család, amelynek tagjai a legnagyobb rátermettséggel vezetik a családi vállalkozásukat, tárt karokkal fogadta a falunkba érkező gyermekeket, meséket és mézet ajándékozva nekik a saját vállalkozásuk legfinomabb termékeként. Nem lehet szavakkal kifejezni azt az érzést, amikor a jó szándék és valahol az előttem járók áldása ötvöződik az ilyen jellegű ajándékokban.

A másik dolog, amit mindenképp kiemelnék, az maga a jurta megléte. A jurtában való mesélés különleges hangulattal bír. Ebbe a körsátorba „bekuckózva”, Csabcsi varázslatos zenei aláfestése mellett mesét mondva olyan elringató élményt képes adni, mint amikor kicsit visszakerül az ember az anyaméh biztonságot adó puhaságába. Pontosan ezáltal sokszorozta meg a hatást, amelyet főképpen ott lehetett lemérni, hogy a gyermekek szerettek a táborba érkezni, de hazamenni igen nehezen akartak.

— Szeretnétek ezt a hagyományt, ahogy a beszélgetésünk elején nevezted, továbbvinni? Vagy vannak még elképzeléseitek, hogy akár nemcsak gyerektábort, hanem más programokat is tartsatok majd a jurtában?
— Mindenképp. Elképzeléseink is vannak bőven, álmodunk arról, hogy felnőtt meseestek, relaxációs estek, tábortüzes mesélések is helyet kapnak majd ebben a mesekertben, hiszen az elcsendesedésre, a befelé figyelésre, a hétköznapok rohanó világából való kilépésre nagyon is nagy szükség van ebben a mai világban.

Járay Zsanett