Pörögnek az események a Borókagyökér Egyesületnél: hol rendezvénynek ad otthont a Lépésház, hol tábor zajlik, hol kézműves foglalkozás, pontosabban foglalkozások sokasága, hiszen az utóbbi években az egyesület nagyon  komoly, szervezett oktatási programokat dolgozott ki mindazoknak, akik épp csak megismerkednének a kézműveskedéssel, illetve azok számára is, akik minden csínját-bínját meg akarják tanulni például a fafaragásnak, nemezelésnek, bútorfestésnek, szövésnek, batikolásnak vagy a szűrrátét készítésnek (és a sort hosszan lehetne még folytatni).

„Ha gyors mérlegvonásként végignézek 2022-n, megint csak azt tudom mondani: juj, mennyi és mennyi féle foglalkozásunk volt! Juj részben, mert ezeket a foglalkozásokat meg kellett szervezni, zökkenőmentesen le kellett bonyolítani. És juj, de jó, hogy ilyen sok volt, hiszen ez azt jelenti, hogy volt rá igény, érdeklődés, voltak résztvevők. Nagyon sokan: már gyakorló kézművesek, akik a tudásukat akarták tovább bővíteni; aztán mondjam úgy: a civilek, akik egyszer belekóstoltak például a batikolásba vagy a kosárfonásba vagy a természetes anyagokból, növényekből készített festékekkel való bútorfestésbe, és a belekóstolásból szerelem lett, mert rájöttek, hogy ez az a valami, amelynek révén önmaguk lehetnek, kifejezhetik önmagukat, feloldódhatnak s addig amíg tanulnak, alkotnak megszűnik a rohanó, mindennapi világ — és sok fiatal, kis- és nagykamaszok. S talán ez az egyik legfontosabb pontja ezeknek a foglalkozásoknak: az utánpótlás-képzés. Hiszen a hagyományőrzés, a kézműveskedés akkor és attól él, ha van kinek továbbadni, van kinek megtanítani.” — mondja az egyesület mozgatórugója, Szejke Judit. 

Nem hallgatva el azt sem: ezen foglalkozások és képzések létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges volt a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, a Nemzeti Együttműködési Alap, a Communitas Alapítvány támogatása. „Azzal, hogy ők vannak és a pályázatok révén segítséget nyújtanak, lehetőséget teremtenek a szakemberképzésre, illetve a fiatalok tanítására — méghozzá nem is akármilyen mesterek által. Példaként elég ha csak Vetró Mihály nemezkészítőt, a Népművészet Ifjú Mesterét említem, aki idén is, akárcsak a korábbi években, több foglalkozást is tartott nálunk, ám nem ő az egyetlen magyarországi kézműves mester, aki tanított a Lépésházban. Vagy említhetem Kalotaszegről, Méráról Varga Erzsike nénit, akit a Csoóri Alap által támogatott Mester és tanítványa program keretében volt lehetőségünk elhoznunk, hogy megmutassa, hogyan is készül az igazi kalotaszegi bujka — és olyan jól mutatta meg, hogy a Sepsiszentgyörgyön megrendezett Vándorlegény Országos Gyermek és Ifjúsági Népi Kézműves Kiállításon Garda Grétánk kalotaszegi bujkája első helyezést kapott! Amúgy a Vándorlegényen 13 ifjú tanítványunk, inasunk is bemutatta munkáját, és elismerő oklevelekkel jöttek haza. Hát kell ennél jobb igazolása annak: van értelme a kézműves mesterségek továbbadásának, átörökítésének?!

Egyébként fiataljaink már besegítenek a kicsik oktatásába is, és a pici-gyermektábort is nyolc fiatal vezette le — ott voltunk persze mellettük, de nem volt amire rámondhattuk volna, hogy rosszul csináljátok, nem volt amit helyreigazíthattunk volna. Látni lehet, hogy a Borókagyökér Egyesületnél van egy utánpótlás-csapat. És jó látni!” – summázza Szejke Judit.
Természetesen a kézműves foglalkozásokhoz elengedhetetlenek a minőségi alapanyagok és a helyiségek, ahol ezeket meg lehet tartani: az összes foglalkozás korszerű, leszigetelt, rendbe tett műhelyben zajlik. „Ezek kialakításához is pályázati segítségek kellettek, értelemszerűen — a szövőműhelyben január elejétől hat ember tud egyszerre dolgozni, a nemezműhelybe készül a harmadik asztal, a kosárfonó is teljesen ki van alakítva. És szükség is van ezekre, mert egyre több iskola, osztály jön hozzánk, egyre több programmal. Összességében elmondhatom, hogy az eszközöket, az alapanyagokat, az oktatók tiszteletdíját, utaztatását mind a pályázati összegek fedezik, az egyesületnek már csak az ellátási költség marad. ” — magyarázza.

A gyors mérlegvonásból természetesen nem maradhat ki a népzenei képzés sem: hegedűoktatás hetente zajlik, és sikerült vásárolni egy gardont, valamint egy tárogatót is, januártól pedig új csoportokat is indítanak, s az oktatás eredményei ezen a vonalon is látszanak, hiszen a borókáéknál népzenét tanuló gyermekek közönség elé is kiállnak egy-egy néptáncos alkalmon.

Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben a Nemzeti Együttműködési Alap-NEA támogatásával valósult meg.