A pandémia miatt az elmúlt évben elmaradt a Kárpátaljai népzene, néptánc és kézművestábor, így az idei rendezvényt nagy várakozás előzte meg. Ez év azért is fontos a tiszapéterfalvaiak életében, mivel a mintegy háromszáz résztvevő a tábor 25. születésnapját ünnepelhette.  A találkozón kezdetben táncosok, népzenészek, vettek részt, a zenészek különböző szekciókban – hegedű, brácsa, cimbalmom, harmónika csoportban – intenzíven dolgoztak neves magyarországi oktatók vezetésével. A táncosok foglalkozása kezdő, középhaladó és haladó csoportokban folyt.  Néhány éve a vendégek köre a kézművesekkel egészült ki: a táborozó gyerekek a délutáni pihenőidőben kézműves foglalkozáson vehettek részt.
Az idei év annyiban is különleges volt, hogy a kézműves tematika kibővült egy pedagógusoknak szóló szakmai-módszertani továbbképzéssel, ami a Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia fejlesztései között is helyet kapott, s a programon résztvevő mintegy 19 pedagógus és kézműves munkáját oklevéllel ismertük el.  A foglalkozásmenet ugyancsak feszített volt, délelőtt 9-13 óráig, s délután 3-6 óráig tartott. A képzésen résztvevő pedagógusok bekapcsolódtak a gyermekek ebéd utáni kézműves programjába is, így a délelőtt megtanult új  technikákat a helyszínen ki is tudták próbálni.  
A Hagyományok Háza Hálózat elmúlt négy éve alatt a zenei- és táncképzésre helyeztük a hangsúlyt. Az új tematikájú – magas színvonalú, pedagógusoknak szóló – kézműves képzés még nóvumnak számított Kárpátalján. Három népi játszóház-vezető szakemberrel érkeztünk a tanfolyamra: Verbőczi Erika a nemez és a szálasanyag mesterség ismerője, Bangó Aliz kolleganőm népi iparművész-fazekas a primitív agyagtechnikák bemutatása mellett a gyermekek vizuális neveléséről is tartott előadást. Borbényi Éva az alapszövés-technikákat, a fonaljátékokat és a vesszőfonás technikáját osztotta meg az egy hét során. Fontos célunk volt annak bemutatása, hogy a természetes anyagok használatával, egyszerűbb technikákkal nagyon mutatós, gyakorlatban is használható tárgyakat, játékokat lehet alkotni. Dolgoztunk többek között a Tisza-vidéken könnyen beszerezhető gyékénnyel, használtunk hántolatlan vesszőt. Környezettudatosan, a körülöttünk termő – festőanyag tartalmú – növényekkel is megismertettük a hallgatóságot. Figyelmet fordítottunk az anyagismeretre, valamint a papír újrahasznosítására, az anyagból, virágokkal, levelekkel díszített könyvborítók kerültek ki kezeink alól. A nemezelés különösen érdekes volt a kárpátaljaiak számára, mivel e technika nem terjedt el a vidéken, az elkészített hetven nemezlabda a gyerekek számára jelentett nagy örömet.
Mivel a kézművesek munkája ülő foglalkozás, így a reggeli egyórás játék-összeállítás megalapozta a nap hangulatát, s igazi közösséget formáltak.  Az ott megismert közösség építő játékokat a résztvevők később a tanítványaikkal is tudják hasznosítani mindennapi munkájukban.  A tábor sikerét jelzik, s egyben számunkra is elismerést jelentenek a záró értékelésen a hallgatók szájából elhangzott mondatok: „visszakaptuk a gyerekkori játékos énünket”, vagy „élmény volt az örömteli, szeretetteljes alkotás, az elmélyült, tartalmas együttlét”.