Mint a legtöbb hasonló korú templom a környéken, ez is első formájában katolikusnak épült, és később, a reformáció során vált protestánssá — részletezte az istenháza történetét lapunk kérdéseire válaszolva dr. Hágó Attila Nándor régész, a Szatmár Megyei Múzeum nagykárolyi részlegének vezetője. Az ásatáson dolgozó szakember elmondta, hogy a reformátussá válás folyamata arról is szólt, hogy az épület korábbi formáját teljesen átalakították. „Nagyszabású átépítéseket eszközöltek akkoriban, megszüntették például a templomhoz csatlakozó épületrészt, a sekrestyét, illetve igyekeztek mindent eltüntetni, ami a katolikus mivoltára utalt” — mondja az archeológus.

A korábbi átépítések során befalazták az ereklyetartót, az ülőfülkéket, megszüntették a sekrestyeajtót, felszámolták az épület körüli temetőkertet, vagy más néven cintermet is. Emellett a falfestményeket szerencsésebb esetben lemeszelték, de több helyen le is verték. A péri templom esetében is sikerült középkori vakolatot azonosítani, illetve a korábbi ablakkeretek nyomait is felfedezték több helyen. Hágó szerint mivel a templom bizonyítottan középkori eredetű, és szerepel az országos műemlékvédelmi jegyzékben (ott XV. századiként jegyzik), kötelező módon szükséges régészeti feltárást végezni a felújítási munkálatok előtt. Ilyenkor a szakemberek számára jól meghatározott ütemterv szerint folyik a munka, az ásatás vezetője pedig dr. Szőcs Péter Levente, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója. Hágó és kollégája, Nagy Norbert régész már negyedik hete dolgozik a szelvényekben, és jövő hétre tervezik a munkálatok befejezését.

Már voltak itt ásatások

Korábban a templom külső részén már voltak hasonló munkálatok, 2006-ban végeztek próbakutatásokat, most pedig egy nagyobb szabású munka, tervásatás van folyamatban. A cél megkeresni a templom különböző korokból származó építési fázisait, ugyanis a feltárt részeken jól látszik, hogy az imahelyet az idők folyamán többször átépítették, kibővítették. Azt szeretnék a kutatók minél pontosabban beazonosítani, hogy a középkor melyik időszakára lehet keltezni a templom építését. Hágó szerint a megfelelő következtetéseket az ásatás befejeztével összesített adatok alapján lehet majd levonni. A gótikus stílusban épült, középkori eredetű templom szentélye a hajónál keskenyebb, a hatszög három oldalával záródik. A helyi hagyomány a „veres barátokat” (szerk. megj.: a veres barátok a Remete Szent Pálról elnevezett szerzetesek voltak; a magyar nép a derekukra kötött veres kordáról hívta őket veres barátoknak) tartja a templom építtetőinek, kolostoruk feltételezett helyén alagutak bejáratait sejtik. 1811-ben nyugati irányba bővítették, barokk tornyot illesztették hozzá.

Portikusza 1830-ban épült. Az eredeti bejáratot ekkor be is falazták, annak nyomai a mostani feltárás nyomáb jól láthatók.
Az ásatás kezdetekor a fő cél az volt, hogy falakat találjanak, amelyek segítenek az építési fázisok beazonosításában. A vakolat leverésével előkerült az eredeti sekrestyeajtó, amelynek az alapjáig leásva sikerült teljes valójában feltárni azt. Emellett sikerült nyomon követni a XIX. század első felében elvégzett felújításokat is. Ezek egy részéről már korábban is tudtak, ugyanis szerepelnek az egyházközség feljegyzéseiben. Az akkori lelkész pontosan vezette az 1800-as években elvégzett átalakításokat. Majd az 1834-es földmozgások során a Károlyi-síkságon és az Érmelléken szinte minden nagyobb épületben keletkezett kár, a földrengés nyomait a péri templom falain is fel lehet fedezni. Valószínűleg akkoriban leomlottak az épület bizonyos részei, tornya is ledőlt, a károkat a XIX. század végére javították ki. A jelenlegi torony késő barokk elemeket alkalmazó, historizáló stílusban épült. Továbbá az 1800-as évek második felében tűzvész is pusztította a périek templomát, mivel a környező házakról átterjedtek a lángok a templom egy részére. Akkor sikerült megfékezni a katasztrófát, és nem égett le teljesen az imahely. Erről vannak korabeli feljegyzések, illetve a nyomait is megtalálták a feltárás során. Egy nagyon elszenesedett réteg került napfényre, amely valószínűleg a fából készült karzat elhamvadásából keletkezhetett.

A templom mai berendezése a XIX. század folyamán készült. 1882-ben a boltozatát le kellett bontani, ekkor síkmennyezetes fedést kapott. Szabó Sándor lelkipásztor lapunk helyszíni látogatásán Istenbe vetett hittel, reménykedve mondta el, hogy a mostani kazettás, néhol szépen festett mennyezet is megújul. „Sajnos az eredeti, ami még most látható, már nem kerülhet vissza, mert erősen megviselte az idő, és nem lehet megmenteni. Hasonló, de új kerül majd vissza a felújítás során” — fogalmazott a lelkipásztor, aki szerint a legutóbbi, nagyobb felújítást a templomon több mint harminc évvel ezelőtt, 1991-ben végezték. A mostani restaurációt egyébiránt már korábban elkezdték előkészíteni, a dokumentációt 2015-ben állították össze. Idén a tetőt cserélik le, és az eredeti vakolatot távolítják el, aztán jövőre cserélik a nyílászárókat, új padlózatot kap a templom, a padokat felújítják, amelyeket kell, újakra cserélik. A tervek szerint a munkálatoknak 2023 szeptembere és decembere között kell elkészülniük. Addig a helyi kultúrotthon és a gyülekezeti terem szolgál alternatívaként az istentiszteletek során a 620 lelkes református közösség számára.

A műemlékorgona felújítása nincs benne a mostani pályázatban, de arra is ráférne a tatarozás. „Még jól működik, de a nemrég készült szakvélemény szerint az állagmegőrzési munkálatok még több mint száz évre garantálnák a megfelelő funkcionálást. A napokban a presbitérium tagjai igyekeznek fóliával légmentesen lezárni, hogy minél kevesebb por kerüljön bele. Elbontani nem tudjuk, mert nincs, ahol szakszerűen tároljuk” — tette hozzá a lelkész.

Kripták is vannak a padlózat alatt

Fontos megemlíteni, hogy Szilágypér a történelem során több kisnemesi család birtoka is volt, akik előszeretettel temetkeztek a templom különböző részeiben. A falu számos birtokosa közül kiemelkednek a Lórántffy, a Daraczi és az Ibrányi család. Több kriptát is sikerült azonosítani a templom padlózata alatt, például az egykori szentély környékén. Az Ibrányi család tagjai közül néhányat biztosan itt helyeztek örök nyugalomra, hiszen erről dokumentumok és a közemlékezet is szolgál információkkal. Ibrányi Mihály váradi kapitány 1646-ban harangot adományozott a református egyháznak, amelyet még ma is őriznek; a másik 1965-ből származik.

A beásott kripták némelyikénél rétegtanilag jól látszik, hogy a templom olyan időszakában keletkeztek, amikor a diadalív vagy más épületrészek már leomlottak. A beásás ezeket átvágja. Egy ilyen temetkezési hely van a középső részen, a mostani oldalsó bejárattal szemben, amely felett az utóbbi időszakban az Úr asztala kapott helyet. Ennek létezéséről tudtak korábban is, hiszen több forrás is említi úgy, mint az oltár alatt vagy a szószék környékén lévőt. Egy másik részlete, külső része került elő a sekrestyeajtó közelében. Ezt nem tárták fel a szakemberek. Emellett gyanítják, hogy a templom déli részén is ástak be ilyen objektumot, mert ott is meg van bolygatva az eredeti padlószint. A járószinten nagyon vastag az újkori feltöltés, ami arra enged következtetni, hogy amikor a templom egy része leomlott, akkor nem hordták ki a keletkezett törmeléket, feleslegessé vált épületanyagot, hanem azt szétterítették a belső részen. Különböző járószintek kerültek még elő, amelyek egy része döngölt talajból készült, de voltak olyanok is, amelyeket téglákkal raktak ki.

Továbbá jól látszik a korábbi szószék kőalapozása, amely a mostanival szemben kapott helyet anno. Több falmaradvány középkori eredetre utal. Pontosabb datálást a milliméterpapírra készített rajzok és a fotódokumentáció egységesítése után tudnak mondani a szakértők. Ekkor derül ki, hogy a templom különböző részein előbukkant falmaradványok, esetleges járó- és padlószintek ugyanabban a mélységben vannak-e, kapcsolódnak-e egymáshoz. Gazdag leletanyagról eddig nem tudott beszélni a régész, hiszen középen régi sírok nem kerültek elő, valószínűleg a kripták beásásakor forgatták fel őket. A különböző felújítási munkák és a földrengés során keletkezett károk elhárításakor is megbolygathatták az eredeti temetkezési helyeket. Néhány esetben előkerültek kerámiatöredékek, de ezek akár a feltöltések során is bekerülhettek a templomba, illetve koporsószöget is találtak ott a régészek. A járószintről nincsenek olyan konkrét leletek, amelyek segítenének a pontosabb datálásban. Erre a legalkalmasabb egy korabeli érme lenne. Az építőanyagokon jól látszik, hogy az idők folyamán elvégzett munkálatok során folyamatosan újrahasznosították azokat, hiszen a középkori, kisebb formájú téglák sokszor az újkori, nagyobbak fölött láthatók, mert a megtalált anyagokat összekeverve ismét beépítették a falakba.

Hágó szerint a templom nagyon érdekes régészeti szempontból, és a feltárási munka elvégzése rendkívül fontos, hiszen nem sok alkalom adódik a hasonló korú templomok átfogó kutatására. Mostani felfedezés, hogy az egyetlen, a köztudomásban szereplő kriptán kívül több is helyet kapott az idők során a templom alatt. „Mindenki nagyon kíváncsi volt a kriptára, mert a faluban folyamatosan beszéltek róla, mindenki tudni vélte, hogy ott van. Most be is bizonyosodott” — mesélte lapunknak Kis Lóránd Endre alpolgármester, aki nagyon örül annak, hogy megújul a templom.