Régebben, ha valaki „nem jól” viselkedett, azt mondták rá, hogy hiányzik az első hét év, vagy azt, hogy nem volt gyerekszobája. Aztán ezek a mondások kezdtek kimenni a divatból, mert az első hét év nagy részét már nem a családi közösségben töltötte a gyerek: jött a napközi, korábban ment a gyerek iskolába, a nevelést nem a szülőktől és a nagyszülőktől kapta, a példaképek sem a könyvekből ismert mesehősök lettek, hanem a TV-sztárok és a bulvármédia által jól szervezetten adagolt divat. Talán ez is hozzásegített eljutni oda, hogy a törvényhozók saját maguk számára kellett meghozzák a „jólneveltségi törvényt”, mert igencsak gyakran adódnak problémák a viselkedésükkel. Hogy ez mennyire a gyerekszoba hiánya vagy az első hét évben elmaradt szülői nevelés és példa hiányának következménye, vitatható. Egyes politikusok, közéleti személyiségek azzal mentegetőznek, hogy a szépirodalomban is gyakran olvasunk olyan verseket, prózákat, amelyekben eléggé gyakoriak a káromkodások, a színházban pedig a dramaturg úgy alakítja át a szöveget, hogy az megkövetelje a csúf szavak és kifejezések használatát. Az egyik költő egy író-olvasó találkozón ezt azzal magyarázta, hogy ezeknek a szavaknak, amikor keletkeztek, más jelentésük volt, csak később lettek káromlások. Ilyen alapon az sem kellene meglepő legyen, ha a tanár az iskolai órákon, hogy egyszerűbben megmagyarázzon dolgokat, néhány olyan szót és kifejezést használna, ami nem tartozik a magyar nyelv gyöngyszemei közé. De ki szólhatná meg érte? Ez a divat. Ma már a lányok, hölgyek szókincsébe is nagyon sok olyan, gyakran használt szó szerepel, aminek régebben akár a hallatán is elpirultak. A magyarázat náluk is az: miért ne használjon ő ilyen-olyan szavakat, amikor híres emberek, magas pozícióban lévő nők azoknál sokkal keményebb kifejezéseket mondanak ki nyilvánosan. A „jólneveltségi törvény” nem fog változást hozni a viselkedésekben. Ma már az a mondás sem érvényes, hogy mindenre születni kell, sőt, nagyon sokan teljesen más utakon járnak, mint amilyenre születtek. A viselkedés pedig egy jellemet tükrözött, ami összetéveszthetetlenné tett egy-egy embert. A jellem, a stílus ott van most is az emberekben, de ezt a legtöbben igyekeznek legyőzni, háttérbe szorítani, igyekeznek belebújni a celebek bőrébe, ami amellett, hogy rosszul áll nekik, nevetségessé teszi őket. Ilyenkor szoktam mondani: sosem volt ilyen könnyű kiválni a tömegből, mint most. Nem kell se többet, se kevesebbet tenni, mint megmaradni embernek. Még annyi: az első hét év bepótolható, gyerekszobát pedig bárki berendezhet a saját gyermekének, melyben ő is tanulhat.

Elek György