Rövid ideig örvendhettünk csak a vékonyka — de levegőt tisztító-frissítő — hórétegnek, amely gyorsan átalakult szürke-koszos latyakká, és vastagon beborítja a járókelők cipőit és a gépkocsik alvázait, s szinte olvashatatlanná teszi a rendszámtáblákat is.

És valljuk be: kevés gépkocsivezetőnek jut eszébe legalább a rendszámtáblát láthatóvá tenni, ha már autómosóba nem jut el — pedig az „olvashatatlan” rendszámtáblát büntetik a közlekedésrendészek. Igaz, ennél a szabálynál valamivel nagyobb a tolerancia, hiszen nagyon ritkán fordul elő, hogy valakit csak és kizárólag a szutykos rendszámtábla miatt büntessenek meg, erre abban az esetben szokott sor kerülni, ha már annyira koszos és sáros a tábla, hogy egyáltalán nem lehet leolvasni a betűket, számokat.

A szépen szállingózó hópihéknek s a mindent beborító (szemetet, szennyet elrejtő) fehér takarónak szinte mindenki örül — az átalakult koszos-sáros latyaknak senki. Kellemetlenebbé teszi a közlekedést, sok helyen — főleg a gyalogátkelőknél, járdaszegélyeknél — pedig kimondottan nehezíti azt, még a legóvatosabban guruló autók is fel-felcsapják a járdák szélén gyaloglókat, a többi gépkocsit és önmagukat is. A közlekedés nemcsak nehézkesebb, de sok helyen kimondottan balesetveszélyesebb is, hiszen a latyak alatt orvul megbúvó jegesebb foltok komolyan meg tudják csúsztatni a gépkocsik kerekeit — de a gyalogosok lábait is. Ilyenkor a hidak, dombok, kanyarok, kereszteződések és közlekedési lámpák tipikus baleseti gócpontokká válnak, mert elsőként ezek a helyek válnak jegessé, illetve csúszóssá, és még akkor is csúszósak maradnak, amikor a többi útszakaszon úgy tűnik, hogy már minden rendben van. Egyetlen gépkocsivezetőnek sem lenne szabad megfeledkezni a téli vezetés két alapszabályáról: a sebességet csökkenteni, a követési távolságot növelni kell! S fékezésnél is a „téli technikát” kell(ene) alkalmazni, azaz nem két lábbal a fékpedálra taposni — mert azzal csak kipördül az autó —, hanem motorfékkel s utána lábfékkel lassítani. Persze a gépkocsivezetőknek nemcsak a fentebb említett elméleti tudnivalókról nem lenne szabad megfeledkezniük, hanem olyan „apró” műveletekről sem, mint például a rendszámtábla és a fényszórók megtisztítása (akár latyakos sártól, akár ráfagyott jégrétegtől) — míg előbbiért „csak” pénzbírságot róhatnak rájuk a közlekedésrendészek, utóbbi elmulasztása balesethez is vezethet, ha nem látszik a szutyoktól, hogy villog-e a jobbra/balra kanyarodást jelző indexlámpa. Bár a KRESZ lakott területen belül, borongós-ködös reggelen, délelőttökön vagy délutánon nem teszi feltétlenül kötelezővé a fényszórók használatát, ne spóroljunk vele, hiszen saját biztonságunk érdekében is jobb, ha messzebbről látszunk és mi is jobban látunk. A szitáló ködben (vagy sűrű hóesésben) még fontosabb, hogy megfelelően lássunk ki az autóból — elindulás előtt szánjuk rá azt a pár percet, és tisztítsuk meg teljes egészében a szélvédőt (nem csak két lyukat vagy szélesebb sávot kaparva a jégrétegen), az oldalablakokat, sőt, az autótetőről se feledkezzünk meg, hiszen a menet közben lendületet kapó és meginduló nagyobb hómennyiség, kásás-jeges darabok pillanat alatt rázúdulhatnak a szélvédőre, eltakarva a kilátást.