A város kulturális és társadalmi életének jegyzett eseménye Jókai Mór látogatása 1876-ban Szatmárnémetiben. A Jókai-látogatásra nemzeti színű zászlókkal fellobogózott város és hatalmas tömeg várta az írófejedelmet. Vendéglátója a berenczei Kováts Eduárd családja volt.

A Szatmárnémetiben főévadot (szeptembertől virágvasárnapig) töltő színtársulatok nem kényeztették el közönségüket Jókai Mór műveinek színpadi változataival. Az író városunkban tett látogatását megelőzően 1870 októberében Miklósy Gyula színigazgató tűzte műsorra a Szigetvári vértanúkat, majd tavasszal Egressy Ákos vendégszereplésével a Dózsát láthatta a közönség. A város kulturális és társadalmi életének jegyzett eseménye Jókai Mór látogatása 1876-ban.

1876 tavaszán még Olaszországban járt Jókai, hogy Egy az isten című regényéhez tanulmányokat folytasson. 1876. augusztus 14-én, délután 6 órakor érkezett Nagybányáról Szatmárnémetibe Domahidy Ferenc, Teleki Sándor honvédezredes, dr. Fekete Soma (1826–1908) megyei főorvos társaságában, írja Vita Zsigmond Jókai Erdélyben című könyvében (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1975).

Több régi ismerős és jó barát találkozott ezúttal. A Bécsben frissen végzett dr. Fekete Samu (szülőfalujában, Mikolában még Schwarcz Sámuel) az 1848–1849-es szabadságharc kitörésekor azonnal jelentkezett a Bem parancsnoksága alá tartozó Vilmos huszárezredbe, ahol mint ezredorvos nyert alkalmazást. Itt ismerkedett meg Domahidy Ferenccel (1824–1902), Czerjék Imrével, Nagy Dániellel, akik Szatmár megyei honvéd huszártisztek voltak. Ez a momentum azért fontos, mert a Domahidy Ferenccel kötött barátság bírta rá, hogy a kiváló orvos hazatérjen Szatmárba, és itt telepedjen le a szabadságharc után.

A Jókai-látogatásra nemzeti színű zászlókkal fellobogózott város és hatalmas tömeg várta az írófejedelmet. Vendéglátója a berenczei Kováts Eduárd (1823–1898) családja volt. Jókai a Deák téri házában lakott, ott, ahol Petőfi is több alkalommal megszállt. Jókai szatmárnémeti látogatásának egyik, ha nem legfontosabb célja, hogy felkeresse Petőfi nyomait. Ezért tett látogatást a Rákóczi utcában az Olchváry családnál, ahol jegyben járása idején Petőfi is szívesen látott vendég volt. Olchváry Pál táblabírónak Dengelegen voltak birtokai, Szatmárnémetiben pedig két szép lánya és két háza a Rákóczi utcában. Művelt ember, akinek könyvtára, zongorája volt a házban, állítólag Liszt Ferenc ismerőseihez tartozott. Sokat tett a környékbeli cigányzenészek taníttatásáért. Idézzük Jókai Mór sorait:

„Ez úri családnak két leánya volt: Lilla és Berta. O. Lilla, akkor ünnepelt szépség, derült kedély, művelt lélek, gyakran tartott Petőfivel költői versenyt, versben beszéltek együtt — Szatmár vidékén ez megszokott társalgási tréfa. Az urak egymás közt versekben leveleznek, adomáikat versben örökítik meg, áldomásaikat versben mondják el, s Petőfi kitűnő volt rögtönzésben, O. Lilla pedig a tárgy feladásában.

Berta ellenben alig tizennégy éves, ábrándos, szelíd szőke szépség, a gyermeknaivság vonásaival arcán. Valódi kis angyal volt akkor. Petőfi ezt mondta e szőke angyalnak:

— Ha Júliámat olyan nagyon nem szeretném, önnek a lábaihoz borulnék, hogy imádjam.

— Engem bizony ne imádjon — mondá neki a szőke gyermek — mert énnekem maga úgyse kell, hanem, ha maga olyan nagy költő, hát írjon nekem egy verset, de mindjárt: hadd látom, hogy csinálja.

Petőfi rögtön írószereket adatott magának, s csak arra kérte a szép felszólítót, hogy üljön ott előtte, amíg költeményét megírja, hogy arcáról gyújthassa meg költői föllángolását. S aztán úgy írta meg e költeményt, mint egy arcképfestő az előtte ülő mintáról. A két kedves hölgy így mondta el nekem e szép epizódot Petőfi életéről, mikor harminc év után szerencsém volt vendégük lenni” — emlékezik Jókai Mór az Olchváry családnál eltöltött órákra.

Petőfi Sándor „O. B. kisasszonyhoz” című versének ennyi a története. A város egyik művelt nemesi családja, az Olchváry, a maguk módján támogatói voltak minden ilyen tevékenységnek. Íme az Olchváry Berta kisasszony megrendelésére és jelenlétében, róla született és neki dedikált vers:

O. B. kisasszonyhoz

Szép mulatság téged néznem

Szőke kisleány,

Te kis bimbó az ifjúság

Rózsafáján!

Elnézném én szemed s ajkad

Untalan;

Ajkadon szíved s szemedben

Lelked van.

Szíved, lelked, mind meglátom,

Ha rád nézek;

Csendes még az, mint a téli

Madárfészek.

Várj csak, várj, ha majd eljő a

Kikelet,

Mily zajos néppel telik meg

Kebeled.

És az szép, legszebb idője

Életünknek,

Amidőn a szív először

Népesül meg,

Amidőn kiséretével

Benn terem

A hatalmas nagy király, a

Szerelem.

Kísérői: öröm, bánat,

Könny, mosolygás,

Kétség, remény, és ki tudja:

Mi minden más?

E sok vendég úgy megtölti

A szívet,

Hogy ez, szegény, szinte-szinte

Megreped.

És ez a nép egyre lót-fut,

Föl s le nyargal,

Nem nyugosznak, dörömböznek

Éjjel-nappal.

És nekünk e zaj, mely soha

Nem szűnik,

Oly nagyon fáj és oly nagyon

Jólesik!…

Mit mosolygasz, mit mosolygasz,

Csintalan lyány?

Amit itten magyaráztam,

Már tudod tán?

Oh nem, ezt még nem teszem föl

Felűled!

De ha így van?… annál jobban

Becsüllek.

Az Olchváry család szent ereklyeként őrizte meg a tollat, amellyel Petőfi megírta a Bertának címzett verset. Ugyanezzel a tollal írta meg Petőfi a Júliával való egybekelés eseményére szóló meghívót Tompa Mihálynak és Jókai Mórnak.

Folytassuk a Jókai-látogatás történetével. Este 9 órakor a Lövölde (ma Kossuth-kert) helyiségében fogadást rendeztek a nagy író tiszteletére, és egy ezüstserleggel lepték meg. A háromszáz terítékes vacsorán felköszöntők egész sora hangzott el. Jandrisics János (1837–1899), szentszéki ülnök, a Királyi Katolikus Gimnázium tanára, Jókainé Laborfalvi Rózára (1817–1886) mondta köszöntőjét. Páskuj Lajos (1825–1887) szatmári esperes-költő szózatát a mai napig megőrizték az érdekességeket szorgalmasan gyűjtögetők. A megsárgult papírszeleten piros ceruzával aláhúzták a Jókai művek címeit. Betuker Józsefné Szödényi Mária tanítónő gyűjteményéből jutott el hozzánk Páskuj Lajos pap-költő Jókai művek címeinek humoros felsorakoztatásával fűszerezett köszöntő: „Kívánjuk, hogy legyen: Egy új földesúr, Egy magyar nábob, egy valódi Aranyember, hogy soha ne aggassza az Enyém tied kérdése, hogy sohase mondhassa ezek Szomorú napok, hanem Hétköznapjai váljanak vasárnapokká, legyen ő ez után is Egy ember, aki mindent tud, s Mire megvénülünk mi, Ő akkor is fiatal kedéllyel, ifjú lélekkel mosolyogjon a Szerelem bolondjain és az Élet komédiásai felett, hogy megírhassa a 21-ik század regényét, amint megírta a Jövő század regényét.” (Születtek még versek is Jókai regénycímekkel, meséli Thoroczkay Sándor tanár úr. A kommunista korszakban, az 1960-as években, kézzel írott verset adogattak egymásnak a fiatalok, amely a rendszer ellen lázította a polgárt. Sajnos ennek a versnek nyoma veszett.)

Másnap, 1876. augusztus 15-én, magas rangú kísérettel — Domahidy István (1835–1921) főispán, Páskuj Lajos kanonok, Boros Bálint (1818–1896) országgyűlési képviselő, Teleki Sándor (1821–1892) — indult Angyalosra Domahidyékhoz. Útközben meglátogatták a Rákóczi szabadságharcot lezáró fegyverletétel emlékművét, amit Jókai lerajzolt.

A város igyekezett kapcsolatban maradni a nemzet nagy írójával, aki személyes jelenlétével 1876 augusztusában tüntette ki városunk polgárait. 1893-ban Jókai Mórt megválasztották a Szatmárnémeti Társaskör dísztagjának, amelyet a nagy mesélő levélben köszönt meg.

Csirák Csaba