A kézművestermékek kiállításával és színpompás gálával zárult a XXII. Néptánc- és kézművestábor Avasújvárosban, a fáradhatatlan táborlakók közel kétórás előadáson mutatták be mindazt a tudást, amit elsajátítottak, s még szüleiket is megtáncoltatták.

Kicsinek bizonyult az avasújvárosi sportpálya lelátója szombaton délután, izgatott szülők, nagyszülők várták a XXII. Néptánc- és kézművestábort záró gálaműsor kezdetét — a lelátó alatt, előtt pedig nem kevésbé izgatott gyermeksereg piros, zöld, kék, fehér népviseleti színkavalkádja hullámzott, s már alig várták, hogy bemutathassák mindazt, amit a hátuk mögött hagyott héten sajátítottak el népdalból, néptáncból, citerázásból és furulyázásból. Mint a tábor társvezetője, Krupa Anna üdvözletében elmondta, hogy a kézműves-foglalkozások és a dalok-táncok programját úgy állították össze, hogy mind a 112 gyermek, fiatal találjon a szívének kedves tevékenységet — s hogy ez mennyire jól sikerült, azt mi sem igazolta jobban, mint a kultúrház asztalain felsorakoztatva álló egész heti kézművesmunkák színes sokasága. „Eddig még nem voltam soha néptánctáborban, s be kell valljam, nagyon sajnálom, hogy ennyi élményből kimaradtam” — summázta Deé Róbert hangszertanár, nem titkolva azt sem: maga is meglepődött, hogy a táborozók milyen nagy számban jelentkeztek furulyatanulásra, s milyen ügyesen sajátították el a Süss fel nap, a Megfogtam egy szúnyogot vagy a Lipem-lopom a szőlőt dallamait. Nem „unatkozott” az asszonyvásári Bertalan Attila citerakészítő-mester sem, hiszen a pengetős hangszer már a tavalyi táborban is nagy népszerűségnek örvendett — s valamikor (de nem is olyan régen) vasárnap délutánonként a legtöbb avasújvárosi ház tornácáról hallatszott a citeraszó. „Unatkozni fognak most az avasújvárosiak, hiszen minden délben fő és kedves szórakozásuk volt nézni a párosával vonuló gyermeksereget — nem csak azért, mert ennyi vidám gyermek együtt szívet melengető látvány, hanem azért is, mert a tudat s a messzire hallatszó muzsika- és énekszó felidézte, kicsit visszahozta azokat az időket, amikor a település életében még természetes és a mindennapokhoz elválaszthatatlanul hozzá tartozó volt a népdal és a néptánc” — mondja a tábort teljes „mellszélességgel” támogató Majláth Gábor polgármester, hozzátéve azt is: érdemes tevékenykedni, van fiatalság, akikért érdemes, és a jövő évi táborba szeretnének még több gyermeket fogadni. Turos Lóránd szenátor apukaként köszönte meg az oktatók munkáját, a kisfia számára feledhetetlen hetet, s gratulált az egész avasújvárosi közösségnek, amiért nem csupán otthont, de nyitott szívű, szeretetteljes otthont ad a rendezvénynek.

Az idei néptánctábor újítása volt, hogy a gyermekeket két korcsoport szerint oktatták a táncra, a kisebbeket Benedek Árpád és Szőcs Brigitta szatmárira, az ifjakat pedig Konrád Tamás és Dimény Eszter a mezőségi lépésekre. „Jóízűen haladt a tábor, mi nagyon jól éreztük magunkat, a zenészek is és a gyermekek is. Persze az esténkénti táncházakban felcsendült a felcsíki és a kalotaszegi muzsika is a szatmári és a mezőségi mellett, s a gyermekek nem csak táncot, éneket tanultak, de azon vidékek szokásaival és hagyományaival is megismerkedtek. A fő hangsúly értelemszerűen a szatmári táncokra, dalokra, hagyományokra esett, hiszen mindig az a legfontosabb, hogy a gyermek saját vidéke hagyományait tanulja meg; a szatmári gyermek mindig tudjon szatmárit táncolni, azután tanulja a többit” — magyarázta a kicsit fáradt, ám mérhetetlen energiával feltöltődött „Árpi bácsi” táncpedagógus. Ezen elv mentén oktatta Dimény Eszter a népdalokat is Fejér Kálmán zenepedagógus Rózsát hintettem gyalogútra gyűjteményéből, a táborlakók pedig egy csokorra valót nyújtottak át a hallgatóságnak — aztán kezdődött a tánc. Előbb az elsajátított szatmári és mezőségi lépéseket ropták, majd az avasújvárosi Bokréta néptánccsoport perdült szatmárira, a gála zárómomentumaként pedig a közönséget is megtáncoltatták — a szülők, testvérek, de még a nagyszülők is élvezettel járták, s alig-alig akart vége szakadni a néptánc- és kézművestábort záró mulatságnak.

Szabó Kinga Mária