Rég keresik már a román Justitiát, az igazság, az igazságszolgáltatás és a jog istennőjét, hiszen a jogállamiság nagyon megkérdőjelezhető Romániában, a politikum rávetíti árnyékát az igazságszolgáltatásra. Elgondolkozhatunk azon is, hogy érettek-e már ahhoz a jelenlegi romániai hatalmi viszonyok, hogy az igazságszolgáltatást teljesen függetlenítsék a politikától, a pártvezérektől és azok fegyverhordozóitól, legalábbis most, amíg a politikában és pártokban olyan személyek is vezető szerephez juthatnak, akiknek hosszú időt kellene eltölteniük a tisztítótűzben, hogy visszanyerjék emberarcukat. Mert róluk van szó, nem azokról, akiket a sors tyúklopásra kényszerít, róluk, akik még mindig tudják befolyásolni az igazságszolgáltatást, hogy akkor is megtarthassák hatalmukat, ha magas szinten gyakorolják az általuk elfogadott törvényszegést. Nehéz elhitetni a hétköznapi emberekkel, hogy az igazságszolgáltatás egyszer felszabadul, nem marad a jövőben is a végrehajtó, a titkosszolgálati, a gazdasági és egyéb láthatatlan hatalmak játékszere, és úgy bízhatunk majd az igazságszolgáltatásban, mint a szentekben. Ameddig olyan politikusok ülnek a parlamentben, akiknek szükségük van a mentelmi jogra, hogy takarni tudják fekete foltjaikat, addig nem várható el, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek egymástól függetlenné teszik a törvényhozói, a bírói és a végrehajtó hatalom jogkörét. A három hatalmi szerv csak akkor tudja ellensúlyozni és ellenőrizni egymást. No de: „A keresztre feszített igazságot hogyan közelítsük meg, ha Pilátus latrai őrzik azt — ellenünk?” — tette fel a kérdést Kolhass Mihály Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában. „Lepecsételt sírjából a jogot miként lehetne kiszabadítani a farizeusok hadának szétverése nélkül? A mi legfőbb igazságunk, akinek templomokat építettünk, talán békével és alázatos folyamodványokkal járult Kajafáshoz avagy a júdások elébe? Egyszülött fiát az Isten nem földindulással és kősziklarepesztéssel szabadította ki s emelte magához? Egyetlen utat jelöl ki nekünk a császár? Egyetlen járható útként – a járhatatlant?”

Elek György