Szilágyi Zoltán ombodi mezőgazdász maga is megtapasztalja a mezőgazdaságban időről időre adódó nehézségeket, ebben az évben mégis látható javulást tapasztal minden területen.

Folyamatban van a betakarítás, a kalászosok aratása már befejeződött, több helyen elkezdték a kukorica és más termények begyűjtését. Szilágyi Zoltán ombodi gazdát arról kérdeztük, mennyire elégedett az idei terméssel, és hogyan látja a mezőgazdaság jelenlegi állapotát. „Onnan indultunk ki, hogy az utóbbi években a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) mindig késéssel adta az EU-s támogatásokat, s emiatt a gazdák nagy része hátrányos helyzetben volt. Ettől az évtől már rendszeresebben érkezik a pénz a bankszámlákra, ennek köszönhetően az elmúlt év őszén és az idei év tavaszán adottak voltak a feltételek az őszi és a tavaszi munkálatok elvégzésére — tájékoztat Szilágyi Zoltán. — Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy egy gazdának mindig kell legyen alaptőkéje, amit felhasznál, mondhatnánk azt is, hogy kockáztat, ha késik a támogatás, vagy nehezebben halad a termény értékesítése. Ami szintén pozitívuma az idei mezőgazdasági évnek, az az, hogy időben és megfelelő mennyiségben érkezett a csapadék.” Szilágyi Zoltán elmondta, hogy 1991 óta gazdálkodik, de nem volt még ilyen csapadékos év, mint az idei. A nyári szántást is időben és minőségileg el lehetett végezni, mert meg volt ázva a föld. Húsz hektáron gazdálkodik Ombodon egyedül, egy kis traktorral, igyekszik betartani a vetésforgót, hogy ne legyen lehetőség a betegségek elterjedésére. Gondolt arra, hogy nagyobb területen is fog gazdálkodni, de rájött, hogy az nem olyan egyszerű, mert akkor bővíteni kellene a gépparkot, több embert kellene foglalkoztatni, viszont nem egyszerű jó munkaerőt találni. Szilágyinak szerencséje van, mert talált egy párt, akik odaköltöztek a házába, és mindenről gondoskodnak.

Szilágyi szerint nem egyszerű eltervezni, hogy mit érdemes termeszteni, mert a termés függ az időjárástól, az értékesítés pedig a világpiaci áraktól. Tavasszal még azt mondták, hogy a repcének nem lesz olyan jó ára, mint tavaly volt, most viszont kiderült, hogy elég jó áron el lehet adni. A búza felvásárlási ára nem sokat változik egyik évről a másikra, a kukorica szintén nagyjából állandó áron adható el. Szilágyi megtapasztalta az évek során, hogy ahhoz, hogy egy kultúra jövedelmező legyen, azt minél nagyobb parcellán kell termeszteni. A felvásárlók igyekeznek úgy alakítani az árakat, hogy a termelőknek éppen csak maradjon valami nyereség. Szilágyi túl bonyolultnak tartja a pályázati lehetőségeket, ezért nem igazán él ezzel a lehetőséggel.

Elek György