1996-ban főként a Németi Református Egyházközségnek köszönhetően megépült a szigetlankai református templom. A Szigetlankai Református Egyházközség a következő esztendőben, 1997-ben el is kezdte önálló működését, leválva az anyaegyházközségtől, új utakat keresve. De soha nem felejtette el, hogy honnan indult… Ennek jeleként a szigetlankai presbitérium elfogadta a németi presbiterek meghívását. Pénteken a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében Kiss József házigazda lelkipásztor jóvoltából jó hangulatú beszélgetésen vettek részt a két presbitérium megjelent tagjai, és finom ételek elfogyasztása közben a jó szomszédi kapcsolat ápolását gyakorolták.

A nyitó áhítaton Rácz Ervin lelkipásztor János első levele 1. részének 2-től 4-ig terjedő versei alapján hirdetett igét: „Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” Három dolgot emelt ki rövid áhítatában: az örök életről szóló bizonyságtételt, a közösséget és az örömöt. A két gyülekezetet az köti össze, hogy mindkettőnek Jézus Krisztus a pásztora. És ez a legjobb, legörömtelibb kapocs.
Kiss József lelkipásztor, aki a kerti sütést-főzést levezette és megszervezte, ezt követően köszöntötte a két presbitérium tagjait. Külön köszöntötte a németi gyülekezet gondnokait, Kurta Lajost és Kiss Józsefet, akik ezekben a napokban ünneplik születésnapjukat. Isten éltesse őket sokáig erőben, egészségben!

Jó szomszédi, történetükből kiindulva „anya-lánya”, de legfőképpen testvéri kapcsolatot ápoltak ezen a péntek délutánon a két gyülekezet presbiterei. SZFÚ