Az már köztudott, hogy amikor a nagyváradi Soroglya zenekar és a Röpike Néptáncegyüttes összetalálkozik, abból mindig vérpezsdítő, lábat mozdító, jó hangulatú esemény kerekedik — nem volt ez másképp pár nappal korábban sem, amikor az események kora délután a szatmárnémeti Iparosotthonban kezdődtek, és késő este, a Lépésházban végződtek, a Csoóri Sándor Alap támogatásának köszönhetően.
„Mindenki ki volt már, mondjam úgy, éhezve egy ilyen alkalomra, az együttlétre, közös táncolásra, éneklésre. Nagyon sokan jöttek el az iparosotthonbeli előadásra-koncertre, amelyet a Röpike utánpótlás apróságai indítottak, igencsak ügyesen, szilágysági táncokkal — nem árulok el titkot, amikor azt mondom: mindenki izgult, hiszen a kicsik most mutatkoztak be első alkalommal a nagyközönség előtt, majd a Soroglya népzenei koncertjét követően ismét táncra perdültünk, most már a nagyok járták a felcsíki lépéseket. A jó hangulatnak a koncert-előadás után sem szakadt vége: zenekarostól, táncosostól, szülőstől átvonultunk alapbázisunkra, a Szejke-tanyára, a Borókagyökér Egyesület Lépésházába, ahol bemelegítésként a Soroglya énekese, Dimény Eszter szatmári népdalt tanított a gyerkőcöknek, de volt hangszerbemutató is, ami szintén különleges élményt jelentett a gyermekek számára — no és természetesen tánc. Nagy öröm volt látni, ahogy a pindurkák szüleikkel táncoltak — ilyen szép létszámban talán még nem is voltak jelen a szülők egyetlen alkalmon sem, és számukra is rendhagyó élmény volt, hiszen közülük sokan most kóstoltak bele először egy ilyen mulatság-táncház hangulatába. Maga a tánc, a lépések nem számítottak idegennek, a keddenkénti oktatásokon mindig megtáncoltatom a kicsiket kísérő szülőket is, de ez az igazi táncházhangulat újdonság volt számukra — olyan jól érezték magukat, hogy csak valamikor este 8 körül kezdtek szedelőzködni (és persze a pindurkáknak akkorra még mindig maradt energiájuk, köszönhetően a szülők kedves gesztusának is, akiknek a jóvoltából gyümölcsökkel, édességekkel pótolhatták az elvesztett energiát), s kezdett cserélődni a társaság: érkeztek a bogdándi, dobrai, szamoskrassói, óvári, pusztadaróci néptánccsoportok tagjai a táncházba, hogy végre „megmozgassák magukat” úgy, ahogy dukál, élő zeneszóra” — mesélte szerkesztőségünk számára Kása Zsolt néptáncoktató.

Szabó Kinga Mária