Életre kelt a Keleti Kapu a hetedik alkalommal megrendezett szárazberki Bocskai Kulturális Napokon: határnyitás és magyar állampolgársági eskütétel, főhajtás és koszorúzás, foci- és gulyásverseny, örömteli találkozások, jóízű beszélgetések.

Immár hetedjére szervezték meg Szárazberken a Bocskai Kulturális Napokat, a szombati nap a sport, azaz a futballtorna jegyében telt, vasárnap pedig számtalan program várta Szárazberek és Garbolc lakóit. A két települést mindössze 2 km választja el egymástól — és egy országhatár: 1920-ban itt húzták meg a trianoni határt, mély sebet okozva a szárazberkieknek és a garbolciaknak, akik számtalan rokoni és baráti szállal kötődtek és kötődnek egymáshoz. Több mint kilencven év alatt a két települést összekötő utat benőtte a gaz és a gyom, egészen tavaly októberig, amikor átadták a Keleti Kaput, amely „szilárd burkolatú kapcsolat megteremtése Garbolc és Szárazberek között.” Mindezek ismeretében nem is lehet csodálkozni, hogy tegnap délelőtt sok berki és garbolci álldogált kerékpárja mellett és várták a 11 órát, amikor — ha csak egy napra is —de megnyílt a határ.

Szárazberekről pedig 18-an várakoztak izgatottan a garbolci polgármesteri hivatal nagytermében, hogy letehessék magyarországi állampolgársági esküjüket. „Önökkel gazdagodott a magyar nemzet. Ez a nap ünnep mindannyiunk számára. Ma önök visszakaptak valamit abból, amit szüleiktől, nagyszüleiktől elvettek: az összetartozást” — köszöntötte a bensőséges hangulatú ünnepség keretében Nagy Roland, Garbolc polgármestere a friss állampolgárokat. Az ünnepség végén pedig nem csak pezsgővel koccintottak, hanem megkóstolhatták a helyi specialitást, a dióval és lekvárral töltött garbolci csudakiflit is, amelyet Nagy Magdika és segítői készítettek a vendégeknek — örömmel, szívvel és lélekkel.

Ezt követően az ünnepség már Szárazberken folytatódott, ahol a templomkertben — Illés István életműve és ajándékaként — álló Bocskai szobornál előbb ökumenikus imára került sor, majd Lengyel István, Lázári község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Bocskai fejedelmet megidéző gondolataiban kiemelte: annak személyisége egy kettős történelmi erő szimbólumát fejezi ki: a harcos helytállást és a bölcs béketeremtést, aki a harcba és fontos döntések meghozatalába mindig a magyarok Istenének segítségét kérve, a templomból indult el. „E kettősséget szem előtt tartva, céljaink eléréséhez használjuk fel a bukaresti lehetőségeket, melyhez közjogilag tartozunk, de teremtsük meg a határokon átívelő magyar nemzeti békét és egységet magyar és magyar, Magyarország és Erdély között.”

Dr. Tilki Attila magyarországi parlamenti képviselő, Fehérgyarmat polgármestere és történelemtanár szintén a fejedelem munkásságát emelet ki beszédében, rámutatva ugyanakkor arra is: itthon milyen kevesen ismerik és ismerik el, miközben például Genfben, a Reformáció Emlékművénél külön szobra áll: „rebellis volt és a rebellisekre a hatalom soha nem emlékszik szívesen.”. A beszédek között a szárazberki református egyházközség és a Hármashatár Egyesület egyesített kórusa énekelt, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit Bocskai István fejedelem szobránál. Közben megérkezett a zajtai küldöttség is, annak a 94 éves Sajóvölgyi Istvánnak a vezetésével, aki most először kelt autóval át a határon — eddig ugyanis mindig gyalog, zászlóval a kezében tette meg.

A lelki táplálék után a testi táplálék került előtérbe, hiszen az iskola udvarán egymással versengve készültek a csapatok és készítették az ízes falatokat: a garbolciak kecske-gulyást, az ombodiak bográcsgulyást és csülkös sóletet, a batiziak speciális, birka-, marha- és sertéshúsból készült gulyásukat, a szárazberkiek bab- és hagyományos gulyást, illetve 110 málékásás töltött káposztát, a lázáriak pedig szintén töltött káposztát készítettek.

Míg rotyogtak az ételek a csapattagok át-átléptek egymáshoz egy-egy pohárka jóféle „pájinkával”, színpadon egymást váltották a szebbnél szebb népviseletbe öltözött tánccsoportok, járták a csárdást, a legényest, rég nem látott iskolatársak, egykori szomszédok üdvözölték egymást — egy garbolci néni pedig elindult megkeresni a görögkatolikus templomot, ahol valamikor szüleit keresztelték meg s halkan teszi hozzá: az ő családjuk három országba szakadt szét a határok átrajzolásakor.

Szabó Kinga Mária