Nemcsak, hogy nem tetszik, de „kötelezettségszegési eljárást” is indított az Európai Bizottság Románia ellen, amiért 51 %–ban hazai termékekkel akarja megtölteni az üzletláncok polcait -  mert ami a romániai termelőnek és fogyasztónak jó, az nem biztos, hogy „jó” Brüsszelnek, pedig még pályázati kiírásoknál is követelmény, hogy a termelő piacot is kell biztosítson a terméknek.

Ez is egy olyan történet, amelyben (a végkifejlettől függetlenül) a fejünk fölött döntenek majd s a véleményünk sem igazán fogja érdekelni Brüsszelt — miközben mi vagyunk azok, akik a szupermarketek polcairól levesszük, megvásároljuk és megesszük–isszuk a (sok esetben sokkal gyatrább minőségű, úgymond Kelet–európai piacra készült) uniós élelmiszereket. Egy agrárország állampolgáraiként, hiszen Románia még mindig annak minősül. Tavaly júniusban szavazták meg azt a belföldi termelők és fogyasztók érdekeit szolgáló „szupermarket– törvényt”, melynek értelmében az áruházláncok polcaira a friss élelmiszerek (zöldség, gyümölcs, tej és tejtermékek, tojás) legalább 51 százalékát úgynevezett rövid beszerzési láncon keresztül kell juttatni; a húsárun fel kell tüntetni a származási országot, a feldolgozott hústermékeken pedig a Romániából származó nyersanyag arányát. Bár a törvénynek január elejétől életbe kellett volna lépnie, a szaktárca még mindig nem dolgozta ki az alkalmazás módszertanát és még csak nem is körvonalazódik, mikorra fog majd elkészülni — ám ez Brüsszelt egyáltalán nem zavarja. Az Európai Unió már tavaly novemberben figyelmeztette Romániát, hogy ezzel a törvénnyel „megszegi az uniós normákat”, pár nappal ezelőtt pedig az Európai Bizottság „kötelezettségszegési eljárást” indított és felszólította, hogy két hónapon belül módosítsa azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek Brüsszel szerint „sértik az áruk szabad áramlásának uniós alapelvét”… Az áruk szabad áramlásának alapelvéhez amúgy az is hozzátartozik, hogy a román termékek ott legyenek külföldön, az ottani üzletláncok polcain — csak épp esélyük sincs oda kerülni, mert a német, francia, de akár spanyol vagy dán termékek akkora szubvenciókat kapnak saját országaikban, amelyekkel lehetetlen felvenni a versenyt

Nem tetszik Brüsszelnek …

Bár házon, azaz országhatáron belül is eltérőek a vélemények a „szupermarkettörvény” majdani alkalmazhatóságáról, a nagyobb vihart Brüsszelben kavarja — olyannyira, hogy az Európai Bizottság máris „kötelezettségszegési eljárást” indított Románia ellen, mert a törvény „sérti az áruk szabad áramlásának uniós alapelvét”, pedig még csak ki sincs dolgozva alkalmazásának módszertana. Ám amennyiben és amikor a törvény gyakorlatban is életbe lép, gátat szabhat a gyenge minőségű EU-s élelmiszerek dömpingjének. És azokból sajnos nincs hiány — legyen szó furcsább ízű, kékesfehér színű tejről, a józan ésszel elvárhatónál sokkal hosszabb szavatossági idejű joghurtokról, tejfölökről, keserű mézről, fél nap után összelöttyedő (vagy épp ellenkezőleg, a sok preparátor szernek köszönhetően bő hét után is ehetetlen-kőkeményen maradó) paprikáról, paradicsomról, hogy a világhírnevű üdítőt már ne is említsük, ami elvileg mindenhol egyforma ízű, sűrűségű és állagú kell(ene) legyen… S bár egyre több az olyan vásárló, aki tudatosan arra törekszik, hogy hazai terméket vásároljon és fogyasszon, nem mindig s mindenhol találja meg ezeket.

„Mi is mezőgazdasági ország vagyunk, nekünk is érdekünk, hogy saját termékeink bőséges kínálatban ott legyenek a polcokon. Ráadásul sok pályázati kiírásnál kitét is, hogy a pályázó-termelő piacot is kell biztosítson a termékeknek, meg kell legyen a teljes kifutási lánc (például: farm, vágóhíd, mészárszék vagy húsfeldolgozó, bolt). A mi, azaz romániai termékeink előtt 'zárva vannak' a szupermarketek a legtöbb esetben itthon is, külföldön aztán végképp. Nincs is esélyük kikerülni, mert a német, francia, de akár spanyol vagy dán termékek akkora szubvenciókat kapnak saját országaikban, amelyekkel a romániai termékeknek lehetetlen felvenni a versenyt. Véleményem szerint ez a „szupermarkettörvény” nemcsak jó, de szükséges lépés is volt, s teljesen indokolt az az 51%-os arány, bármennyire is szeretné Brüsszel elérni, hogy ne legyen alkalmazva. Hogy csak egy példát mondjak — s azért éppen ezt, mert a mezőgazdasági minisztérium kérésére az állami költségvetésből 40 millió eurót különítettek el erre a célra: idéntől évente 3000 eurós kormánytámogatásra pályázhatnak azok a gazdák, akik üvegházban vagy fóliasátorban 1000 négyzetméteren paradicsomot szeretnének termeszteni (2 kg paradicsom/négyzetméter), és okiratokkal igazolják, hogy évente 2000 kg zöldséget értékesítenek. Nem lenne mindenki számára — értve itt a vásárlót-fogyasztót és a termelő gazdát — jobb (és talán még egészségesebb is), ha a Vetésben, Lázáriban vagy Egriben termesztett paradicsomot vásárolhatná meg a Károlyi úti bevásárlóközpontokban a spanyol vagy török helyett? Dehogynem! Ezt azonban csak egyféleképpen lehet(ne) elérni: a kormánynak ki kell(ene) állnia a brüsszeli megszorítás ellen, a romániai termelők érdekeit tartva szem előtt. Biztos nem lenne könnyű menet, viszont már elindultak ezen az úton akkor, amikor megfogalmazódott és megszavazódott a „szupermarkettörvény”, amellyel azt akarták elérni, hogy a hipermarketek helyi termelőktől vásárolják meg az általuk forgalmazott hús, tojás, zöldség, gyümölcs, méz, valamint tej- és péktermékek több mint felét. Az pedig teljesen természetesen elvárható dolog, hogy a húsárun fel kell tüntetni a származási országot, a feldolgozott hústermékeken pedig a Romániából származó nyersanyag arányát, ugyanúgy, mint az bármilyen más élelmiszer esetében történik” — magyarázza Magyar Lóránd képviselő, hozzátéve azt is: esetleges alternatíva lehetne, ha a romániai termékek olcsóbbak lennének, mint a külföldiek — ehhez viszont a hazai termelők támogatási arányán kellene változtatni, amit azonban nagy valószínűséggel szintén „nem fognak megengedni.”

Szabó Kinga Mária