Bő évtizede még az a mondás járta: Szatmárban nem lehet jó vörösbort termelni — a gazdák azonban rácáfoltak erre, s a vulkanikus, homokos és agyagos talaj különlegességeit magukban hordozó, egyre minőségibb vörösborokat készítenek: 36 lett aranyérmes a hétvégén.

A szervezők számításait némiképp keresztülhúzó, szeles-viharos időjáráson túl kellemes és igazi fesztiválhangulatban telt a hétvégén a Szatmári Borok Fesztiválja, amelyről nem hiányzott a gyermekjáték- és kézműveskedősarok, a különleges és ízletes ételek, a tájegységekre lebontott borbemutatók–kóstolók, a jó zene és a zamatosabbnál-zamatosabb nedűk s az azokat kortyolók. S természetesen nem hiányoztak az érmek sem: a XIV. Nemes Borok Szatmár Megyei Versenyére 111 mintát neveztek be, ebből 46 lett aranyérmes, első alkalommal rozék is — a vörös Nagy Arany krasznabélteki merlot, a fehér Nagy Arany halmi rajnai rizling „nyakába” került. Mint elhangzott: Szatmár megye borai megérdemlik, hogy nemzetközi szinten is megismerjék őket — ehhez azonban jó marketing kell, s nem szabad félni a címkézéstől, a palackozástól és az adózástól sem.

Jubilált a Szatmári Borok Fesztiválja, melyet idén ötödik alkalommal szervezett meg a Szatmári Szőlőhegyek Egyesülete a megyei tanács támogatásával — s a szervezők több újdonsággal is kedveskedtek a kétnapos rendezvényre ellátogatóknak, azzal a nem titkolt céllal, hogy az eddig megszokotton túl „igazi”, kellemes fesztiválhangulatúvá tegyék az eseményt, a kisebbek számára népi gyermekjátékokkal és kézműveskedéssel; ízletes ételekkel és tájegységekre lebontott borbemutatókkal, -kóstolókkal. Bár igyekezetüket az évszakhoz képest igencsak hűvös, kellemetlen, sokszor szinte orkánszerű széllökésekkel tarkított időjárás húzta némiképpen keresztül, délután és kora este több százan látogattak ki a rendezvény helyszínéül szolgáló új központi térre, kóstolgatták sorra („lélekmelegítőként” is) az erdődi, halmi, avasújvárosi, nagykárolyi, dobrai nedűket, hallgatták a folk-, blues- és swingkoncerteket, falták a Jókai-bablevest, a szatmári és a fehérboros, gerslis töltött káposztát („alig” 4000 töltelék készült), a csülkös krumplitokányt s a többi ízletes étket, melyek mindegyike természetesen bográcsban rotyogva készült el.

A borfesztivál a Nemes Borok Szatmár Megyei Versenye is volt egyben, a személyi igazolványos korba lépett, tizennegyedik alkalommal szervezett megmérettetésre 111 bormintával neveztek be tizenegy település (Erdőd, Erdődhegy, Krasznabéltek, Nagykároly, Dobra, Halmi, Avasújváros, Szilágypér, Túrterebes, Túrterebeshegy és Szatmárhegy) borászai és pincészetei — 55 fehérborral, 51 vörösborral és idén először versenyeztették meg az eddig méltatlanul háttérbe húzódó rozékat is, 5 mintával. S hogy valóban méltatlanul voltak mellőzve, azt mi sem igazolta jobban, minthogy az ötből kettőnek is aranyéremmel ismerte el nagyszerű minőségét a zsűri. A díjátadó-fesztiválmegnyitón elsőként Nagy Szabolcs megyemenedzser köszöntötte az egybegyűlteket s kiemelten a termelőket, hiszen az ő munkájuk nélkül nem lennének a megye kincseinek is minősülő nedűk — e gondolatot folytatta Magyar Lóránd képviselő is, kiemelve: a szatmári gazdák az utóbbi évek nagy szőlőtelepítéseivel és komoly munkájával elérték, hogy a szatmári borok ma már európai szinten is versenyképesekké váltak. „Egyre több az olyan szatmári termelő, aki minőséget tesz az asztalra, van mivel büszkélkednünk” — mondta kettős minőségében, polgármesterként és e nemes italt szerető és értékelő fogyasztóként Kereskényi Gábor, ismételten megköszönve Leiher Gézának azt az erőfeszítést, amellyel sikerült elérnie, hogy a földrajzi megnevezés terén visszakerüljön a „szatmári” megnevezés. Elismerését fejezte ki dr. Aurel Popa craiovai mérnökprofesszor és zsűrielnök is, aki mint mondta, nagyon jó volt az idei felhozatal, s látszott, hogy a gazdák sokat dolgoztak a jó minőség érdekében. „Az eddigi időszakkal ellentétben a vörösborok is betörtek a piacra, hiszen öt-tíz évvel ezelőtt még szinte senki nem tudta elképzelni, hogy ilyen erős lesz itt a vörösboros mezőny. Persze nem lesznek soha olyanok, mint a délvidéki borok — de nem is kell, mert erre a vidékre jellemző, jellegzetes vörösborok, és azoknak is kell megmaradniuk! Magukban hordozva az itteni vulkanikus, homokos és agyagos talaj termelte különlegességeket” — mutatott rá.

A borok minőségének érzékelhető növekedését hangsúlyozta Kormos Zoltán kolozsvári borszakértő, akinek többszörösen visszajáró zsűritagként volt alkalma végigkóstolni a fejlődési fázisokat — ugyanakkor intette is a gazdákat, akik véleménye szerint nem figyelnek mindig s eléggé a pincészeti munkákra, aminek aztán a bor minősége látja a kárát. „A sok esetben a bor minőségén rontó dohos, penészes hordókat érdemes acélhordóra cserélni, mert az jobban tartja a bor minőségét, frissességét. A piac nagyon sokat változik, a világ borai nagyon fejlődnek — Szatmár megye borai is fel kell vegyék a világgal a versenyt, mert ott a helyük az üzletek polcain. Megérdemlik, hogy nemzetközi szinten is megismerjék őket — ehhez azonban jó marketing kell, s nem szabad félni a címkézéstől, a palackozástól és az adózástól sem” — fogalmazott.

A versenyre benevezett 51 vörösborból kettő bronzérmet, 13 ezüstérmet, 36 aranyérmet kapott — a Nagy Aranyat pedig a krasznabélteki Cobusceanu Pincészet 2015-ös merlot-ja nyert el. A versenyeztetett 55 fehérbor közül öt bronzérmet, 42 ezüstérmet és 8 aranyérmet kapott, a fehér Nagy Arany pedig Ugocsába került, a Halmi Dombjai Mezőgazdasági Társulás 2016-os rajnai rizlingje „nyakába”.

Szabó Kinga Mária