Két fehér, két rozé és hat vörösbor kapott aranyérmet szombaton a halmi nemes borok megmérettetésén. A borszakértők szerint az elegáns, kiegyensúlyozott borokat címkézni, palackozni kellene.

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg szombaton Halmiban a nemes borok versenyét. Kormos Zoltán kolozsvári borszakértő szerint a Tokaji-hegyvonulat nyúlványán elhelyezkedő, és a világhírű borvidékéhez hasonló mikroklímával rendelkező Halmihegyen elegáns, kiegyensúlyozott borokat állítanak elő, melyeket címkézni és palackozni kellene, hogy kereskedelmi forgalomba kerülve minél több fogyasztóhoz eljussanak. „Jó bornak is kell a cégér — azaz címke és palack. Egykor 120 hektár nemes szőlő volt Halmihegyen, s messze vidékre szállították innen a méltán elismert itókát, ma viszont sajnos sokkal szűkebb körben ismertek, mint megérdemelnék. Igaz, a palackozás anyagi befektetést is jelent, de nem akkorát, hogy az ne térülne meg, arról már nem is beszélve, hogy az ország minden sarkába és külföldre is eljuthatna e nemes ital” — magyarázta a borszakértő. S ha a helyi termelők palackozási kedve (még) nem is túl nagy, megméretkezési kedvük annál nagyobb, hiszen idén 42 — tizenkilenc fehér, négy rozé és tizenkilenc vörös — bort nevezett be tizenkét helyi termelő. A mintákat pedig az öttagú zsűri, azaz Heizer Mirela (Országos Szőlő- és Borászati Hivatal), Barabás Sándor István aradi, Burdea Remus szilágysági és Kormos Zoltán kolozsvári borszakértő, valamint Pop Ioan Nicolae nagybányai borlovag értékelte. Amíg a zsűri „hivatalosan” kóstolgatta a mintákat, addig a termelők kevésbé hivatalosan, de annál kritikusabban tették ugyanezt, részletesen kielemezve saját és társaik borait — bár általánosan elégedettek voltak a nedűk minőségével, valamennyien úgy fogalmaztak: tavaly bizony túlságosan is perzselt a nap, „megégtek” a szőlőszemek, túl gyorsan értek és nem volt idejük alaposan megérni. Természetesen a zsűri szigorúságát és kritikusságát sem érheti kritika, hiszen nyolc mintát kizártak a versenyből, mert még a minimális 70 pontot sem érték el — s mint mondták, ezért a termelőknek nem megsértődniük kell, hanem okulni a hibákból s azokat mielőbb kiküszöbölni.

A legnagyobb pontszámot (93,8) és kiválósági oklevelet Mike Sándor 2014-es cabernet sauvignonja kapta, ezt követte Mike Attila 2015-ös cabernet francja (92,8), Mike Attila 2015-ös fekete leánykája (90,8), Dobróka Dorin 2015-ös vegyese (cabernet sauvignon és fekete leányka, 88,4), Tarr László 2015-ös cabernet sauvignonja (87,6) és a Năstase Család 2015-ös merlotja (85,4). A benevezett tizenkilenc fehér bor közül Mike Attila 2015-ös rajnai rizlingje kapott 90,4 pontot és aranyérmet, valamint Dobraş Grigore 2015-ös sauvignon blancja 86,8 pontot és szintén aranyérmet. Nem kell szégyenkezniük a kissé talán lenézett és kevésbé értékelt — bár a fogyasztók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendő — rozét termelőknek sem, hiszen a benevezett négy minta közül kettő is aranyérmet „akaszthatott a nyakába”: a Năstase Család 2015-ös cabernet franc rozéja (88) és Mike Attila 2015-ös cabernet sauvignonja (87,6).

Szabó Kinga Mária