Húsvétot ünneplő kedves keresztény testvéreim!

Ünnep van! Húsvét van! Unitárius hitfelfogásunk szerint húsvét az örökélet ünnepe! Ünnepi köszöntőm alapgondolataként János evangéliuma tizenegyedik (11.) fejezete huszonötödik és huszonhatodik (25-26.) verseit olvasom: „Jézus ekkor ezt mondta neki: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

Unitárius hitvallásunk egyik hittételével válaszolok húsvét ünnepén Jézus kérdésére: Hiszem az örök életet!

Ez ünnepre való lelki készülődés időszakában egy riportot olvastam. A riporter arra a kérdésre kereste a választ, hogy mit ünneplünk húsvétkor?

Valaki így válaszolt: Húsvét számomra egy pihentető hétvége, baráti és családi együttlét. Másvalakinek húsvét a gyermekkor szép emlékeit idézte, és volt olyan válasz is, hogy a húsvét semmit nem jelent.

E válaszok kapcsán gondolatban fellapoztam a tavaly áprilisban elhunyt Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című könyvét, melyben többek között arról olvashatunk, hogy az emberek kezdik elfelejteni, mi teszi őket igazán emberré. Ezért cédulákat kell kitűzzenek a faluban található oszlopokra, figyelmeztető kijelentésekkel. Ilyen kijelentések mint: Ne feledd el: van Isten! Ne feledd el: van lelked! Ne felejts el dolgozni! Ne feledd el: a teremtés koronája vagy, Ember!

A riportot olvasva megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy milyen sokan vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy van Isten, van lelkünk, hogy emberek, a teremtés koronái, Isten templomai, Isten lelkének hordozói vagyunk.

Húsvét ünnepén ne csak arra figyeljünk, hogy mit együnk, mit igyunk és milyen ruhát öltsünk magunkra, hanem figyeljünk a lelkünkre és engedjük, hogy az örökélet evangéliuma betöltse hittel, szeretettel és reménységgel.

Hiszem, hogyha ezt sikerül megtenni, akkor a hit megtermi az ő jó cselekedeteit, a szeretet érzésével szíveket gyógyíthatunk meg, és a reménység erőt ad mindannyiunknak Isten gyermekeiként élni életünket.

Húsvétkor nézzünk magunkba is! Lássuk meg, hogy sokszor vétettünk az Élet ellen, sokszor gördítettünk akadályt az Élet kibontakozása elé. Nem tiszteltük eléggé az Életet. Nem voltunk eléggé igényesek egyéni életünkben, beértük a porbavesző robotmunkával, és lelkünk művelésére kevés időt fordítottunk. Éltünk, és nem volt időnk embernek lenni. Éltünk, és nem látszott rajtunk, hogy Isten gyermeke, Jézus tanítványa vagyunk.

A húsvéti evangélium fényében lelkileg megújulhatunk, lélekben kitavaszodhatunk. Engedjük, hogy a húsvéti örömüzenet megérintse lelkünket. Húsvét arra buzdít bennünket, hogy ne maradjunk nagypénteki életérzésű emberek, kiknek életerejét megtörte a kudarc, a sikertelenség, a vereség, a veszteség, a betegség, a kereszt, hanem legyünk húsvéti életérzésű emberek, akik reménységet, életkedvet, életerőt, életörömöt sugároznak magukból.

Húsvét ünnepe ma arra tanít, hogy jó nekünk az Életre mutató Jézusra tekinteni! A kérdés csak az, hogy mi akarunk-e Jézus követői lenni? Adja Isten, hogy húsvét ünnepén így tudjunk válaszolni e kérdésre: „Uram kihez mehetnénk, Örök élet beszéde van nálad.”(Jn 6, 68)

Véssük fel szívünk táblájára a húsvéti üzenetet: Jézus él, és élni tanít!

Az Észak-Nyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség hívei nevében áldott húsvétot kívánok!

Szatmárnémeti, 2015. március 31.

Atyafiságos tisztelettel és szeretettel,

Pálffy Anna-Mária unitárius lelkésznő