Két „virágszállal”, Annával és Dániellel is köszönthette virágvasárnap ünnepét a Kültelki Református Egyházközség.
„Mit keresitek az élőt a holtak között?” — sokan kapták fel kissé csodálkozva fejüket tegnap délelőtt Szatmárnémetiben a Kültelki református templom padsorait zsúfoltságig megtöltő hívek, hiszen a Higyed János lelkipásztor által választott Lukács evangéliumi verssor inkább a húsvéti istentisztelet alapigéjét szokta képezni, nem a virágvasárnapiét. De mint a prédikátor rámutatott: minden vasárnap az Úr napja, a feltámadás és az élet Istenéé — mégis, sokszor a halott dolgok, megmerevedett, szigorú szokások és hagyományok között szoktuk keresni az életet. „Virágvasárnap örömünnep, de Jézus számára nem az, mert látja, tudja, mi következik az azt követő napokban. Mégis, talán jólesik neki, hogy várták, örvendeztek, köszöntötték — nálunk is tele a templom, van valami erő, ami megdobbantja szívünket és elvezet Isten hajlékába. Virágvasárnap Istentől eleve elrendelt történés, a próféciák mentén történnek az események — a Megváltó megérkezik közéjük, szamárháton vonul be Jeruzsálembe a páska ünnepére, és tudja: az ő útja nem kerülheti el a páskabárány szenvedését. De talán csak ő tudja, ő látja egyedül — mert a tanítványok el vannak foglalva a Széder-est és a páskavacsora előkészítésének szigorú szabályaival. Így vagyunk mi is, nagyhéten élesztgetjük a hagyományokat, előszedjük-leporoljuk tavalyról vagy azelőttről az ünnepi hangulatot — de vigyázzunk, hogy a mi húsvétunkból ne hiányozzon Jézus, mert nélküle semmit nem ér az ünnep; mulandó, kicserélhető kellékek és dolgok halmaza, evés-ivás lesz csak! Jézus bevonul Jeruzsálembe, hozsánnázó tömeg veszi körül, mégis egyedül van — mert már akkor s a következő napokban sokszor egyre többen azt kérdezik: ki ez? Milyen szomorú, hogy a próféciákból mindent, azaz inkább minden külsőséget tudnak, de Messiásukat nem ismerik fel.
Ki ez? Egyesek felforgatót, mások épp helyreállítót látnak benne — megtisztítja a templomot, az imádság házát, kiűzi a kufárokat, pénzváltókat, majd betegeket gyógyít. Mindent felforgat és mindent helyreállít — de az emberek még mindig nem érzékelik: itt a megmentőjük, s egyre többen kiáltanak hozsánna helyett a feszítsd meg!-et. Ki ez, hogy beleszól a régi rendbe, a megkövült szokásokba, a nép, az egyház életébe? Ki ez, hogy beleszól az én magánéletembe? Ki ez? Ő az, aki helyreállít mindent, Istenbe vetett hitünket és bizodalmunkat. Ő a mi gyógyítónk, útmutatónk — ne hagyjuk ki Őt sem az ünneplésünkből, sem az életünkből!” — fogalmazott a lelkipásztor. Az igehirdetést követően még inkább tartalmas örömünneppé változott a virágvasárnap, ugyanis a keresztelő nyomán két élő virágszállal, Annával és Dániellel gazdagodott az egyházközösség.
Szabó Kinga Mária