Mátyás ünnepe a tavasz közeledtét jelentette a néphagyományban, így lett a bibliai szent Jégtörő Mátyás, mert az ő szekercéje töri meg a jeget, a tél hatalmát, és ilyenkor általában már „betekint” a tavasz. 
Mátyás apostol a Lévi nemzetségéből, Betlehemből származott és tudós ember volt, Az Úr tanítványai közé tartozott,  követte Jézust „János keresztségétől fogva egészen mennybevétele napjáig”. Júdás árulása és halála után tizenegyen maradtak az apostolok, és Jézus mennybemenetelét követően, pünkösd előtt az ő helyére választották sorshúzással Mátyást a tanítványok szűkebb köréből.

 
Mátyás apostol vértanúságot szenvedett Krisztusért; a hagyomány szerint nyakazó bárd oltotta ki életét — ezért ábrázolták bárddal vagy szekercével, s választották az ácsok és mészárosok, valamint a halászok is védőszentjüknek. Önálló középkori ábrázolását nem ismerjük, de az apostolok oltárán szerepel, attribútumai a kard, a bárd, kövek, kereszt és lándzsa. 

Az igazságos, aki 580 éve született

Magyar nyelvterületi tisztelete részben Mátyás király miatt terjedt el — a győzhetetlen is nevezett király 580 évvel ezelőtt, 1443. február 23-án született  Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiaként, a Hunyadi család szállóházában Kolozsvárott.

„Az igazságos”, születési nevén Hunyadi Mátyás, Magyarország és 1458-tól Horvátország királya, 1469-től cseh király, 1486-tól Ausztria uralkodó főhercege haláláig, aki az évszázadok során a hatalomnak és fenségnek időtlen jelképévé vált.
A magyarok, de számos más környező nép hagyománya is az egyik legnagyobb királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda őrzi, és a magyar irodalom  egyik gyöngyszemének számító Arany János vers is neki állít emléket.

Ugyanakkor Szent Mátyás tiszteletének elterjedése részben a középkori aacheni magyar zarándoklatoknak is betudható, a magyar zarándokok ugyanis mindig ellátogattak Trier városába, hogy megnézzék a szent apostol ereklyéit a Szent Mátyás-apátságban.

Ha jeget talál, töri — ha nem talál, csinál

Sok népi hiedelem és szokás fűződik Mátyás nevéhez és ünnepnapjához — az egyik leggyakoribb mondanás, amelyet szinte mindenki ismer: „ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál”. 
Ha Mátyás napján még fagy, akkor a jégtörő éleztetni adta a csákányát, ugyanakkor a néphagyomány szerint az apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek. A Mátyás-napi időjárásból lehet jósolni az éves termésre, de tojásszaporulatra: a hideg idő jó termést jelent, a szeles pedig kevés tojást.

Sok helyen úgy vélik és a tavasz előjelét látják abban, hogy Mátyás kiosztja a madarak sípjait és szűre ujjából kiereszti a tavaszt. Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében, a gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Azt is mondták, ha ezen a napon esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz. 
Mátyás a halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák, és az ezen a napon fogott csukát a nép "Mátyás csukájának” nevezi, és egész évre bő hal-fogást ígér. 
Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották. 
A pásztorok azért is várták szívesen Mátyást, mert elhajtotta a havat, a legelő megtarkult, kilátszott a fű a hó alól, és a meddőséggel mehetett a legelőre a juhász. Amikor szabályozták az ellést, úgy irányozták, hogy Mátyáskor jöjjön be az ellés, mert az e napon született állat egészséges, szépre hízó vagy sok tejet adó lesz.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!