Sárik Péter, az egyik legismertebb és legkiemelkedőbb magyarországi dzsesszművész koncertezett szerdán Szatmárnémetiben, a közönség a Várdomb utcai zsinagógában láthatta-hallhatta a művészt, akit a koncert előtt néhány kérdés erejéig villáminterjúztunk.

— Szia, Péter, üdv Szatmárnémetiben! Milyen újra itt lenni? 
— Nagyon jó. Hát igazából ez a hely, ez az érzés egy drog itt nekünk — amiről sokszor azt hiszik az emberek, hogy csak udvariasságból mondjuk, de nem. Ez nem udvariasság. Én régóta nagyon vonzódom Erdélyhez. Sőt, a feleségem, aki hozzám hasonlóan sült magyarországi, ő is hasonlóképpen van ezzel. Tudni kell róla, hogy ő 30 évesen fogta magát, és ideköltözött, aztán mi itt ismerkedtünk meg. S hát az sem elhanyagolható, hogy 20 éve járunk ide a trióval, már minden szegletét ismerjük a helynek, s azt is tudom például, hogy most tulajdonképpen nem is Erdélyben vagyunk, hanem a Partiumban. Na de szó mi szó, nem tudom, mi ez a vonzódás.
      

 — Valami különleges, akárcsak a ma esti koncert. Mire számíthat amúgy a közönség, s miről maradtak le azok, akik nem jöttek el? 
  — Hát két riasztó szó is van a programban: Bartók és a dzsessz. Tulajdonképpen úgy fogunk Bartókot játszani, hogy azok számára is élvezhető legyen, akik nem szeretik sem Bartókot, sem a dzsesszt, és úgy, hogy azok is élvezzék ezt az egészet, akik soha nem voltak dzsesszkoncerten. Ez egy buli, ami lassan a végéhez közelít. Ez a tizenkettedik koncertünk, ugyanis a Bartók turné június elején indult el. A turné zárókoncertje a mai, ami pont ezért picit különlegesebb, picit ünnepélyesebb, mint a többi. 
      
— Nemrég Artisjus-díjban részesültél. Végszóként, még mielőtt színpadra lépnél, milyen érzés? 
— Nyilván örül az ember, amikor azt mondják neki, hogy te vagy Magyarország legjobb könnyűzenei szerzője, viszont szerintem helyükön kell kezelni ezeket a díjakat. Szerintem még legalább 15 művész megkaphatta volna ezt a kitüntetést, hiszen Magyarországon rengeteg tehetséges dalszerző él. Plusz hát most lettem 50 éves, ami elég rosszul érintett, lehet, hogy csak fel akartak vidítani. 
      
— Reméljük, sikerült. Boldog szülinapot, Péter!

Járay Zsanett