A Nagykárolyban született politikus személyéről, gondolkodásáról, munkásságáról beszélgettünk el Poósz Lóránd történésszel, a Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság munkatársával.

Jászi Oszkárt személyét a legtöbben az első magyar köztársasági elnökkel, gróf Károlyi Mihállyal hozzák kapcsolatba. Poósz Lóránd nagykárolyi történész szerint ezek a feltevések javarészt alaptalannak bizonyulnak, hiszen Károlyi Mihály egy haladó szellemű, de – rossz értelemben vett – naiv és meglehetősen dilettáns politikus volt, akit a kommunizmus eszméi hamar bekebeleztek, Jászi Oszkár viszont egy jó értelemben vett naiv, ám képzett tudós, politikai gondolkodó volt, aki 1919-ben, látva az őszirózsás forradalom vívmányainak elfajulását, azonnal emigrált, és soha többé nem tért vissza. Ugyanakkor élete végéig megrögzött ellensége maradt mindenfajta diktatórikus rezsimnek, ennek megfelelően pedig fokozatosan Károlyival is megszakított minden kapcsolatot.

„Jászi azon kevés 20. századi magyar politikai gondolkodók közé tartozik, akiknek eszméi, víziói bizonyos fokig ma is érvényesek, hitelesek és főképp tanulságosak, ugyanakkor képviselője volt annak az eszmerendszernek, amire az Európai Unió épült. Tevékenysége ugyan nem kötődik Nagykárolyhoz – hiszen 17 évesen Budapestre ment –, a városhoz köthető személyiségek közül kiemelkedik azzal, hogy eszmei hatása túlmutat a Kárpát-medencén, sőt Közép-Európán is” – vélekedett Poósz Lóránd.

„Gondolkodása, politikai állásfoglalása elsősorban a kor politikai trendjeihez viszonyított progresszivitásban nyilvánul meg. Fő céljai között az ország demokratikus alapokon való föderalizációja, valamint a kisebbségi kérdés hosszú távú rendezése szerepelt. Ha nem is jelenthetjük ki, hogy az első világháború nem tört volna ki, amennyiben a két ügy megoldódik, vagy hogy Magyarország számára méltányosabb véget ért volna, szembetűnő, hogy a föderalizáció és a kisebbségi kérdés végigkísérte az egész századot, ami alátámasztja Jászi éleslátását” – tette hozzá a történész, aki szerint minél több Jászihoz hasonló figura van a többségi nemzet soraiban, annál nagyobb az esély a békés egymás mellett élésre és az önrendelkezés elérésére.

„Furcsállom, hogy sehol a Kárpát-medencében, így Nagykárolyban sincs szobra Jászi Oszkárnak, de emlékét leginkább azzal menthetjük meg, ha kezünkbe vesszük írásait, tanulmányait” – zárta mondanivalóját Poósz Lóránd.

ifj. Deák Endre