„János úr fiatalkora óta szabó. Dolgozott különböző szabászati műhelyekben Szatmárnémetiben, de az élet számtalan olyan problémát gördített elé élete során, amelyeket nem tudott megfelelően kezelni, és amelyek a megyeközponti hajléktalanszállóig vezették” — kezdik János Imre történetét a Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság (DAS) hivatalos oldalán. Mint írják, a 64 éves szabót mindenki jó emberként jellemzi, aki emellett szorgalmas, lelkes és mindig tettre kész. János úr, a szabó remekül érzi magát a varrógép előtt, és szívesen dolgozik, a kezei között a hajléktalanszálló kedvezményezettjeinek a ruhadarabjai új életre kelnek, sőt, olykor új formát öltenek, hogy tovább lehessen viselni őket.

„Mivel nagyra értékeljük a szabói hivatás gyakorlásába fektetett szeretetet, munkáját, ezért a hajléktalanszállón létrehoztunk egy kis műhelyt, a személyes paradicsom egy kis szegletét, ahol a szenvedélyének élhet, kamatoztathatja tehetségét” — közölte a DAS. Fedél nélkül a feje felett János úr 2009 óta több ízben, különböző szünetekkel vette igénybe a hajléktalanszálló szolgáltatásait. Most már több hónapja a menedékhelyen éjszakázik, ahol úgy a munkatársak, mint a kedvezményezettek szeretik, részt vesz a szálló tevékenységeiben, és persze varr, átalakít.

A Sürgősségi Szociális Központban, az éjjeli menedékhelyen egyik nap sem egyforma. A kedvezményezettek pedig ugyanolyan emberek, mint bárki más. Különféle tevékenységekben vesznek részt, igyekeznek kicsit jobbá varázsolni a napokat — összegezte a DAS.

Bumbuluţ Krisztina