Évtizedes hagyomány, hogy május közepén egymást követő napokon emlékezünk Szatmár megyében Dsida Jenőre, Páskándi Gézára és Jakabffy Elemérre — ám míg az első két név mindenki számára ismerősen cseng, addig a modern kori erdélyi politikai élet egyik legnagyobb személyiségéről, Jakabffy Elemér kisebbségpolitikusról jóval kevesebben tudnak. Pedig munkássága generációkon átívelve ma is ugyanolyan időszerű, s messze nem véletlenül, ugyanis Jakabffy különböző rendszerekben élte meg, hogyan lehet jogokat keresni, a kisebbségi jogvédelem útján járni különféle rezsimekben, és nem csak hazai, de külföldi politikai tevékenysége, a genfi tanácskozásokon való részvétele és az a mód, ahogyan elképzelte már akkor — egy évszázada — a kisebbségvédelmet, hangsúlyozva a hiteles, tartós párbeszéd szükségességét a többség és a kisebbség között, az mind-mind példát mutat(hat) a mai politikusoknak. 

A kétnapos rendezvénysorozat második napján, tegnap délután a hídon túli római katolikus temetőben gyűltek össze a főhajtók, hogy megkoszorúzzák Jakabffy Elemér, a XX. századi Európa legjelentősebb kisebbségi folyóiratának, a kereken száz éve megjelent, majd 80 évvel ezelőtt beszüntetett Magyar Kisebbség szerkesztőjének és közismert politikusnak a sírját.
Az egybegyűlteket Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa üdvözölte, a megemlékezés fontosságáról beszélve. Ezt követően Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök fogalmazta meg az alkalomhoz illő gondolatait a földi élet átmenetiségéről, a feltámadás reményéről és az örök élet eljöveteléről.

Mint elmondta, sokszor vett már részt, sokszor imádkozott Jakabffy sírjánál, és úgy gondolja, hogy egy ilyen jellegű esemény nemcsak a megemélkezésről, hanem az egymáshoz való közelebb kerülésről is szól. Jakabffy munkásságával kapcsolatban kiemelte a 100 évvel ezelőtt napvilágot látott Magyar Kisebbséget, ami bár 80 éve megszűnt, mégis rengeteg változást hozott a kisebbségek életébe. „Olyan valakinek a sírja mellett állunk, aki másokért élt, másokért tett, mások jogaiért küzdött egy olyan világban, amelyikben nem is volt olyan könnyű megszólalni, amikor nem is volt olyan könnyű felvállalni másoknak a sorsát, másoknak a baját. Neki is megvoltak a maga bajai, és amellett kész volt másokért is tenni” — méltányolta a püspök Jakabffyt.

Zárásképpen a jelenlévőkkel közösen mondta el az Úr imádságát, majd Szili Katalin miniszterelnöki megbízott vette át a szót. „Ő az, aki a nemzeti kisebbségekért állt ki egész életében. Küzdött nemzetközi színtéren, és vallotta azt, hogy a kultúra az, ami megtart bennünket, és a többségi és kisebbségi társadalmak közötti kulturális párbeszéd emelheti a politika színterére is az együttműködést és azt, ami a megértést jelenti nemzet és nemzet között. Állhatatosan állt ki életében mindvégig: közíróként, politikusként a magyarságért, és ezért köszönettel tartozunk Jakabffy Elemérnek” — hangsúlyozta. Szili Katalin zárógondolataiban ígéretet tett, hogy a továbbiakban is kiállnak majd a Jakabffy által követelt igazságokért, és továbbviszik az általa tartott fáklyát.

A beszédek sorát Varga Attila alkotmányjogász szónoklata zárta — mint mondta, soha nem hal meg igazán az, akire emlékeznek vagy akiről beszélnek. „Jakabffy Elemérről nemcsak a szűkebb családja emlékezik folyamatosan, hanem az a közösség is, amelyhez ő tartozott, amelyet ő képviselt, és amelynek sok mindent tudott adni munkássága, élete, tevékenysége során. Kevés ember mondhatja azt el — és mindenki valahol végez egyfajta számvetést, és bizonyára a maga idején Jakabffy Elemér is végzett —, hogy mennyi mindent tett le ő az asztalra, ha úgy tetszik, a nemzet asztalára” — fogalmazott az alkotmányjogász.
Beszéde végén kiemelte, mennyire fontos ápolni és megőrizni a Jakabffy-adta szellemi erőt, ami számtalanszor szükséges lehet pont úgy a jelenben is, ahogy akkoriban, régen szükséges volt.
A főhajtás zárásaként a család, valamint Jakabffy tisztelői helyezték el a kegyelet koszorúit a síron.

Szabó Beatrix