Tűzforró nyári napokat élünk, s aki csak teheti, víz- és medenceparton, no meg a habokban hűsöl — a jól ismert aranyszabályokat azonban érdemes észben tartani a kellemes kikapcsolódás érdekében.

Teljében a nyár, a kánikula, telt házasak mind a strandok, mind a különböző szabadvizek partjai, s a vidám lubickolás közepette sokan teljesen figyelmen kívül hagyják a már unalomig ismételt strandolási aranyszabályokat, pedig a meggondolatlanság keserű perceket és sokszor komoly bajt okozhat. Azt már a legkisebbek is tudják, hiszen számtalanszor hallották a szigorú tilalmat: felhevült testtel, jóllakottan nem ajánlott hirtelen a vízbe szaladni, és a fejesugrásokat sem célszerű a partról indítani — sem medencébe, sem ismeretlen mélységű szabadvízbe.

A parton, a medencék körül célszerű strandpapucsot, gyerekeknek esetleg könnyű szandált viselni — a fertőzések, a kagylók, az üvegszilánkok, az éles kavicsok, a forró homok/beton, a csúszós csempék és a cigarettacsikkek miatt is. Nagyon fontos fürdőzés előtt és után is a zuhany és a lábmosó használata, amely egyrészt már lehűti a felmelegedett testet, másrészt megakadályozza, hogy kosz, naptej kerüljön a vízbe, és fertőtleníti is a lábat. A nap végén aztán otthon nemcsak szappannal történő mosakodás, de alapos hajmosás is ajánlott, hiszen a medencék vizének tisztán tartására használt fertőtlenítőszerek nem tesznek jót a bőrnek, és roncsolják a hajszálakat is. Leginkább azok teszik ki magukat a fertőzéseknek, akik hosszú időn át meleg vízben fürdőznek, majd nem zuhanyoznak le utána — a legtöbb termálvizes strandon a zuhanyzóból is gyógyvíz folyik, ezért az értékes hatóanyagok nem vesznek el. Semmilyen sérüléssel nem (lenne) szabad vízbe menni; nemcsak a nagyobb sebekkel, hanem a kisebbekkel sem: például ha valaki elvágta az ujját vagy lehorzsolta a térdét — a legjobban tisztított medence partja, a strand kövezete és a zuhanyzó is hemzseg a kórokozóktól. Ezek pedig igyekeznek megtapadni a bőrön, a szőrzeten és a nyálkahártyákon, s könnyen kerülhet a bőrre baktérium vagy gomba, amely a felázott sebbe vagy a sérülésre jutva fertőzést okoz. Arról sem kellene megfeledkeznünk, hogy a szem kötőhártyáját a mesterségesen fertőtlenített vízben található klór egyéni érzékenységtől, illetve az alkalmazott szer töménységétől függően, de mindenképpen irritálja, ezért óvjuk szemünket a belefröccsenő víztől; a béka- és delfinéletmódot folytató gyerkőcökre pedig adjunk úszószemüveget! Saját orrunkra viszont napszemüveget biggyesszünk, mert a káros UV-sugarak nemcsak a bőrnek, de a szemnek is ártalmasak, s ne felejtsük otthon az UV-szűrős napvédő szereket sem! Ám még ezekkel bekenve is kerüljük a 12–16 óra közötti napozást, mert a káros sugarak ilyenkor a legerősebbek! A fenti tanácsokat már szinte mindenki kívülről fújja, ám a strandolás hevében sokan és sokszor megfeledkeznek róluk, s csak az esetleges fertőzések által okozott égető-viszkető érzéskor kapnak a fejükhöz. Aki tó-, folyó- vagy patakparton hűsöl, annak még kevésbé szabad megfeledkeznie arról, hogy a szabadvizek (különösen kotort folyómedrek, bányatavak esetében) hirtelen mélyülnek, emiatt az átlagosnál hidegebbek, akár 10–15 foknyi is lehet a hőmérséklet-különbség a felső, párcentis vízréteg és a lentebbi között, ezért kimelegedve, felhevült testtel soha ne „rohamozzák meg” a vizet, ugyanis a hirtelen hideg izomgörcsöt vagy szívbénulást is okozhat; unalomig ismer figyelmeztetés ez is, hallotta mindenki, mégis számtalan tragédia történik a nyári hónapokban ennek figyelmen kívül hagyása következtében. Az is köztudott, hogy a gyengén úszók vagy kevés vízbiztonsággal rendelkezők csak sekély vízben fürödjenek, erős sodrású vízbe még felfújható fürdőeszközzel (gumicsónak, gumimatrac) se merészkedjenek be, az úszni nem tudó gyermekeknek pedig kötelező mentőmellény vagy mentőgallér használata. S mindenkire érvényes, örök szabály: soha ne ugorjanak a vízbe úgy, hogy előzetesen nem győződtek meg a meder mélységéről és arról, nincsenek-e a vízfelszín alatt nagy kövek, cölöpök, karók, egyéb tárgyak. Ha pedig fürdés közben váratlan veszélyhelyzet adódik (erős sodrás, örvénylés, a mederfenék egyenetlenségei, gödrök, ahol nem ér le a láb), ne pánikoljunk be! Ugyanis annak következtében nem tudunk helyes döntést hozni, kapkodunk, a végtagjaink „lebénulnak”, ami végzetes következményekkel is járhat.

Akár zárt, akár szabadstrandon töltjük a forró nyári napokat, mindig tartsuk szem előtt: a vízbe csak az menjen, aki megfelelő vízbiztonsággal rendelkezik!

Szabó Kinga Mária