Június másodikán reggel történt az eset, amiről szó van: elcsúsztam egy kanyarban a motorral, és mikor kimásztam a motor alól és végignéztem magamon, hogy mindenem egyben van-e, kiderült, hogy a jobb kezemen szétszakadt kesztyű miatt a tenyeremet lehorzsoltam, és — ugyancsak a jobb oldalamon —, a medencecsont fölötti részen van egy nagyobb horzsolásom, továbbá egy tenyérnyi ütésnyomot is találtam magamon, gondolom azért, mert az esést nagyjából ez a rész fogta fel. Mivel nem volt semmi olyan külső sérülésem, ami miatt mentőt kellett volna hívnom, magam mentem el Szatmárnémetibe, az új kórház sürgősségi osztályára kivizsgálásra. A recepción mondtam, hogy mi történt és hogy szeretnék egy komoly vizsgálatot, mivel erősen fáj a mellkasom. Egy izomlázhoz hasonló fájdalmat éreztem, és szintén ezt éreztem a hátgerincem lapockák közötti részén. Említettem — laikusként —, hogy ha lehetséges, akkor jó lenne egy CT-vizsgálat. Ekkor még nem tudtam, hogy ez milyen hatalmas kérés. Persze nem gondoltam arra, hogy mindezt ingyen várom el… Erősen visszafogták magukat, hogy ne kacagjanak szembe, aztán megmérte a vérnyomásom a recepciós úriember, ezt követően pedig megmutatta, hová üljek és mondta, várjak arra, hogy behívjanak. Kb. két óra várakozás után szólítottak, majd beljebb kerültem egy másik recepcióra, ahol ismét kikérdeztek. Elmondtam, mi a panaszom, mit szeretnék, az ápolónő pedig azt mondta, vegyek nagy levegőt, és kérdezte, hogy szúr-e, illetve hogy hol fáj. Mutattam neki, hogy itt, itt és itt, mutattam a zúzódást a medencém fölött, erre azt mondta, elég lesz erről csak egy hasi ekográfot készíttetni, ne csináltassak semmilyen röntgent a gerincemről meg a mellkasomról, mert nincs semmi bajom, csak az önvédelmi rendszer miatt kialakult izomláz ez. Kezembe adta a papírt és mondta, hová menjek ekográfot csináltatni. Miután elmondtam a dokinak is a panaszokat, azt mondta, nem érti, mi alapján ítélik meg lent a recepción, hogy kinek mi a baja, és kifejtette, rengeteg hülyeséggel küldik hozzá a betegeket. Hozzátette, ő nagyon szívesen megcsinálja a röntgeneket is, csak ahhoz le kell menjek ismét a recepcióra és könyörögnöm vagy erősködnöm kell egy újabb küldőpapírért a további kivizsgáláshoz. Lementem, megpróbáltam, de ugyanazt mondták: higgyem el, hogy csak egy izomláz és semmi értelme sugaraztatnom magam hisz' még olyan fiatal vagyok. Viszont hozzátették, hogy ha nem múlik, menjek vissza. Megköszöntem és elmentem. Türelmesen vártam, mikor múlik el a fájdalom, de semmi nem történt, sőt, egyre erősödött. Közben én végeztem a dolgaimat. Sportoltam, bátran emelgettem, edzegettem, hétvégén versenyre is elmentem, de minden este lefekvéskor és reggel, ébredéskor, bizonyos pozíciókban (különösen háton fekvéskor), nagyon nagy fájdalmat éreztem keresztül a mellkasomban és úgy döntöttem, elmegyek a családorvosomhoz küldőpapírért. Ez meg is történt csütörtökön, de hasztalanul, mert ő egy sebészhez küldött. Kihagytam ezt a sok időt igénylő lépést és elmentem pénteken a Caritashoz egy mellkasröntgenre. Mikor visszamentem az eredményért, abban reménykedve, hogy csak egy erős izomhúzódásom van, vagy maximum egy bordám van elrepedve, meglepetésemre a doktornő vidáman közölte, hogy két bordám el van törve, a 10-es és a 11-es.

Van még egy ismerősöm, aki autóbalesetben szenvedett könnyebb sérüléseket kb. egy hónapja, és ő is mondta, hogy kutyába sem vették a sürgősségin, illetve hogy a sebészeten, ahová engem is küldött a családorvosom, egy szakmáját megunt, nyugdíjas orvos van, aki annyit javasolt ennek az ismerősömnek két óra várakozás után, hogy menjen haza, pihenje ki magát, mert nincs neki semmi baja.

Hajdú Gergely