A város utcáin gyerekkel a karjukon, tarisznyával az oldalukon, kopott, koszos ruhában mászkáló idegenek Szilágy, Máramaros vagy Beszterce-Naszód megyéből érkeznek, és köreikben bevett szokás utazó koldusként dolgozni, más megyék városaiba is átjárni kéregetni. Idő- és energiahatékonyan dolgoznak, szigorúan csak a legforgalmasabb helyeken járnak, s ha kapnak pénzt a járókelőktől, „megfelelőnek” minősítik az adott várost vagy az adott környéket, és visszajárnak. Ha nem jutnak bevételhez, más helyek után néznek, ha meg sehol nem kapnak, más bevételi forrás után néznek. Más módszer gyakorlatilag nincs a jelenség felszámolására. A városi rendőrség minden bejelentés helyszínére kiszáll, ha van igazolvány a koldusnál, igazoltatja, ha nincs, bekíséri a rendőségre. A nem szatmári állandó lakhellyel rendelkezőket vonatra teszik és hazaküldik, a szatmári koldusokat pedig megbüntetik, a bírság összege behajtásának csekély esélye mellett.