Főleg a gyermekek, de az oktatók, zenészek, a szervező Bokréta Néptánccsoport tagjai számára is nagyon gyorsan eltelt a XXIX. Avasújvárosi Néptánc és Népzene Tábor hete — hiszen ahol jól érzi magát és örömmel van gyermek, felnőtt, ott gyorsabban telik az idő. 

A táborlakók nem csak táncot, népdalt tanultak, kézműveskedtek, rengeteget játszottak, de sokáig fogják még emlegetni azokat a különleges élményeket, mint az interaktív viseletbemutató és a Ki mit nem tud? vetélkedő. Utóbbit a gyerekek találták ki, „mi pedig semmi jónak az elrontói nem vagyunk”, mondták a szervezők. És ismételten bebizonyosodott: a gyermeki fantázia és tűzrőlpattantság határtalan — alig pár óra alatt elkészültek a produkciók, megíródtak a mókás szövegek és dalok, sőt a nagyok (elnézést: A mezőségi BeyonSzék) a mindennapi táboréletet kifigurázva énekelték meg az izomlázat, egyenes háttartást, az oktatók következetességét. 

Volt aki cigánykerekezett, mások cigány táncot vagy a somogyi botolóst járták, de az is kiderült mit mondanának a macskák ha beszélni tudnának, Petőfi Arany Lacinak versszavalatát a tavasztündér–konferanszié animálta ázott ürgeként. A vetélkedőből természetesen a zenészek is kivették részüket: vagy elveszett báránykák, vagy az őket  muzsikaszóval kereső pakulár formájában, a Lehányzenekar pedig egy stadiont is megtöltött volna a rajongókkal. 
A hatalmas nevetésekkel és visszhangzó tapsokkal tarkított vetélkedő végén természetesen senki nem maradt díjazatlanul — és a szórakozásnak még nem volt vége, hiszen a tábortüzet annak rendje s módja szerint fáradhatatlanul körbetáncolták, amíg teljesen le nem égett. Közben pedig jó pár lurkó igen intenzíven és komolyan arról érdeklődött: nem lehetne–e, hogy a másnapi zárógálára érkező szülők megnézik az előadásokat, megölelik egymást, aztán a szülők szépen hazamennek s ők még maradnak egy hetet?

Zene, népdal, tánc, népi játék — mindenből  bemutatót láttak-kaptak a szülők, akik bizony elcsodálkoztak (és nem csak ők), hogy alig egy hét alatt mennyi mindent tanultak a táborlakók. Az összeállításban gyermekdalok csendültek fel citerán, a közepes csoport somogyi táncokat, a kicsik csoportja szatmári játékokat és táncot jártak. Gázsa Zsófiának és Cimpan Jozefinának a mindennapi énektanulás mellett még arra is volt energiája, hogy külön páros–szólóéneket tanuljanak, a nagyok csoportja sűrű legényest és mezőségi táncokat járt — a műsort záró Mindenki éneke, pontosabban népdala, akárcsak tavaly, sokakat meghatott.

Idén Jeremiás Kincső, Jeremiás Balázs, Dancs Emese, Aranyi Krisztián, Kispál Nándor, Krupár Luca és Konrád Tamás tanította a néptánc lépéseit és a népdalokat; a már gyakorlott vagy a hangszert kipróbálni akaróknak Tar Csilla Eszter oktatta a citerát, a talpalávalót pedig kora délelőttől az esti táncház végéig — s valóban szinte egész nap, szünet nélkül — a nagyváradi a Csillagocska Járom zenekara és a fél–Soroglya zenekar, vagyis Dallos Levente és barátai húzták fáradhatatlanul.

Az egyhetes szórakozás és kaland annak rendje s módja szerint nappali tábortűzzel is zárult, amelyet kiapadhatatlan energiával körbe is táncoltak egyszer, kétszer, háromszor, amíg csak az utolsó parázs el nem aludt.
„Mert a táncot nem lehet abbahagyni. Folyt. köv. jövőre!”

Természetesen a szív és lélek tápláléka mellől nem hiányoztak a finomságok sem — a szervezők ezúton is köszönik a Bodo Camp panziónak a vendégszeretetet és a finom falatokat; a nagylelkű és ízletes felajánlásokat Ferenczi Katalinnak, Majlát Teréznek, Tatár Renátának, Majlát Imre termelőnek és az Imol Boltnak; valamint az Avasújvárosi Polgármesteri Hivatal, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. , a Csoóri Sándor Alap és a Communitas Alapítvány támogatását.

Szabó Kinga Mária

(Fotók, videók: a szerző felvételei)