Több mint kéttucatnyi tíz évnél régebben végzett szatmárnémeti osztály vonult fel szombat délelőtt a Szatmárnémeti Véndiáktalálkozó népes serege előtt, az élen két 70 éves érettségi találkozóra emlékező osztállyal, akiket egy hatvanhárom éves érettségi emléket őrző osztály is követett.

Egyre csak fogynak

Ezek a véndiákok még magyar királyi gimnáziumban szerezték meg középfokú tanulmányaikat, az akkor megszokottnak számító 50 – 60 fős osztályokban. Ezekből a népes diákközösségekből mára alig néhányan vannak életben, a rövid bemutatkozókból derült ki, hogy ma 7 – 8 diákról szólna a „hetesnek” a tanórák előtti reggeli jelentése, ha lenne... És ezen kevesek közül is csak 4-en, 5-en vannak olyan egészségi állapotban, hogy a találkozóra el tudtak jönni.

Buli, buli hátán

A kulisszák mögé tekintve derül ki egyébként a kívülállók számára, hogy itt sokkal összetettebb dologról és sokkal nagyobb bulikról van szó, mint az iskolaudvaron a felvonulás és az esti koncerteken a szórakozás. Itt már csütörtökön megkezdődtek az „osztálytalálkozók”, voltak olyan közösségek amelyek két „előbulit” is megszerveztek. Egyet hozzátartozók nélkül, amelyeken a régi, középiskolai szerelmi szálakat is újra lehetett tán fonni és egy másikat – például péntek este –, férjekkel, feleségekkel, amikor már szélesebb körben folyhatott a traccsolás. Az előző esti események a fiatalabb végzős osztályok létszámán is meglátszott, nagyon sokat nem az idő ritkított meg, hanem az előző napok esti közös programjai.

A köszöntők

Nt. és ft. Schönberger Jenő római-katolikus megyéspüspök vette észre, hogy ezen az eseményen senkinek sem derogál a „vén” jelzőt viselni és ezt teljesen nyugodtan osztja is mindenki sorstársainak. Ezt a „vén-osztályok” felvonulása után mondta el ünnepi beszédében a püspök, aki rövid fohászt is intézett az egybegyűltekért: „Add Urunk, hogy tőled tanuljunk és ne fáradjunk el soha ebben a tanulásban!”
Dr. Király Lajos református esperes azt kérte a Fennvalótól, hogy adja meg az esélyét annak, hogy az ő segedelmével erősekké, szilárdakká, tökéletesekké és állhatatosakká legyenek azok, kik az igazat szolgálják.
Tóth Géza Ivor, a Szatmárnémeti Vándiákszövetség alelnöke rámutatott: mindenki ifjúságát hozzák vissza a véndiáktalálkozók, amik remek alkalmak arra, hogy a véndiákok újraszőjék azokat a szövetségeket amelyekben felnőttekké váltak.
Kallós Zoltán tanügyi államtitkár a pedagógusi felelősségre emlékeztetett: egy jó pedagógus már személyisége által is jellemeket formál, a pedagógusnak a kezében emberi sorsok vannak.
Nagy Szabolcs RMDSZ-es parlamenti képviselő a véndiáktalálkozó zsongását hallotta meg (egyébként tényleg mindenki mindenkivel folyamatosan beszélgetett – szerk. megj.), amiben az egykori osztályok zsongását véli folytatódni hallani. Az itthon maradottak közösséget összetartó erejének nincs alternatívája sehol máshol a világon, emelte ki.
Pataki Csaba megyei tanácselnök köszönte azoknak a jelenlétét, akiket a sors valami miatt Szatmárnémetitől messzire sodort, de ilyenkor visszatérnek és a helyi közösségek támogatásában amúgy folyamatosan részt vesznek. Hiába a beruházások, a fejlesztések, ha nincs itthon magyar közösség, nincs kinek építeni, hangsúlyozta!
Maskulik Csaba szatmárnémeti városmenedzser párhuzamot vont a városi fejlesztést megmozgató városvezetés munkája és az olyan közösségépítő szervezők munkája között akik a véndiáktalálkozót, a Családi Hétvégét, vagy a Partiumi Magyar Napokat szervezik. Tisztelet jár mindenkinek, aki mozgásban tartja ezt a rendezvényt és azoknak, akik nem felejtik el, hogy honnan indultak.
Póti Eduárd a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója arra kért mindenkit, hogy „használja” az emlékeit és az élményeit minél gyakrabban, mert ezek nem olyanok, mint a használati tárgyak, ezek nem vásnak el bármilyen gyakran is vannak használva.
Az ünnepi beszédek után a pulpitusi vendégek megkoszorúzták a református gimázium falán álló Csillag Antal, Bánhidi Antal és Katona Mihály emléktáblákat, illetve a szatmári református oktatás 450. évfordulójára állítottat.

Princz Csaba