A hazai egyetemisták számára tegnap elkezdődött a vizsgaidőszak. A szesszió nehézségeiről és kihívásairól beszéltünk egyetemi hallgatókkal, Frigy Szabolcs pszichológus pedig arra mutatott rá, milyen tanulási technikákat érdemes alkalmazni a hatékonyság érdekében.

Január 20-án kezdetét vette az egyetemi vizsgaidőszak, amely február 9-én zárul. Az egyetemisták számára ez az időszak a megmérettetésekről, a leadandó feladatok bemutatásáról vagy az eddig elmaradt információk pótlásáról szól. A húsz nap alatt a vizsgázók minden erőfeszítésükkel azon dolgoznak, hogy a lehető legjobban teljesítsenek és helytálljanak az előttük álló megmérettetéseken.

Egyetemistákat kérdeztünk arról, hogy a sok leadandó, pótolni- és tanulnivaló mellett hogyan teljesítenek a vizsgaidőszakban, illetve milyen technikákat alkalmaznak, hogy minél hatékonyabban és könnyebben legyenek túl a vizsgaidőszak nehézségein.

Szilágyi Kinga a kolozsvári BBTE kommunikáció szakán tanul; a II. éves hallgató elismerte, hogy a szesszióra hajlamos túlságosan rástresszelni. „Hajlamos vagyok mindent az utolsó percre hagyni, s ebbe a mindenbe beletartoznak a beadandók is, amiket például szesszió végén kell elküldeni. Ezért a félév közbeni minimális számonkérés szesszióban olyannyira megváltozik, hogy ki sem látok a laptop képernyőjéből, túlságosan rástresszelek, és kifordulok önmagamból.”

Simon Brigittának, a BBTE Magyar Biológiai és Ökológiai Intézetének végzős hallgatójának is nagyon stresszes időszak ez. „Vagy az van, hogy konkrétan este, mikor elkezd fájni a fejem, és szédülök, rájövök, hogy nem ettem semmit, vagy azon kapom magam, hogy egész nap csak eszem és rágcsálok. Ilyenkor jövök rá, hogy jó lett volna jegyzetelni (meg egyáltalán megtanulni rendesen jegyzetelni, hogy segítsen is). A másik probléma meg, hogy ilyenkor döbbenek rá arra, hogy tényleg tanulni kellett volna a parciálisokra is. Ja meg hajlamos vagyok elengedni valamit, hogy nem baj, ha most nem lesz meg, mert úgyis ott a pótszesszió. És ilyenkor eszembe jut, hogy kellene az ösztöndíj is, ezért lenyomok úgy, mint tavaly, egy olyan hetet, amikor mindennap vizsgázom és orrvérzésig tanulok, hogy minden meglegyen, és azzal nyugtatom magam, hogy ez lejár, és aztán egy fél évig elő se veszem.”

Bóné Norbert Máté a BBTE informatika karán szerzett diplomát, de még most is élénken visszaemlékszik a szesszió időszakára. „Nekem például rossz szokásom volt, sok más diákkal együtt szerintem, hogy a szesszióban volt a legtöbb buli. Ha tanulni kellett, de még volt pár nap a vizsgáig, könnyen elfogadtad a haverok hívását, mert ugye 'van még idő', ha pedig lejárt egy vizsga, az első dolog volt megünnepelni.”

A gyakorlott egyetemisták elmondása szerint a stresszhelyzetek kezelésére az egyik legjobb módszer a lakótársakkal való közös főzés, a lakás, illetve a szoba kitakarítása, legalábbis akkor, amikor nincs kilátásban egyéb szórakozási lehetőség.

Ezt igazolja Récsei Johanna is, aki a BBTE Szociológia és Szociálismunkás Tanszékén szerzett diplomát. „Emlékszem, mi a lakótársaimmal szessziókor sokkal többször főztünk közösen (nem zacskós levest), többet takarítottunk, a szekrényeinkben a ruhákat rendezgettük, ezek közös időtöltések voltak tanulás helyett. Ezt több lány ismerősöm is említette, hogy átélte.”

Persze vannak olyanok is, akik épp a szesszióval járó stressz csökkentése érdekében igyekeznek minél több jegyzetet készíteni év közben, hogy minél felkészültebbek legyenek, és a halogatást is kerülik, a megírt jegyzeteiket egészítik ki a vizsgára készülve.

Kiss Renáta Júlia a Kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett diplomát, ő bevallottan eléggé strébernek tartja magát. „Én szesszióban újrajegyzeteltem a lényeget a kurzusos jegyzeteimből, így 50–60 oldalból lett 20. Ebből tanultam azzal a céllal, hogy mindegyik tételhez meg tudjam írni minimum az átmenő jegyet. Elég jó módszernek bizonyult, mert ezekből a sűrített infókból nemigen írtam nyolcasnál kisebb jegyet. Rájöttem, hogy a napot a tanulással kell indítani, s ha még belefér más is, akkor jöhet, így volt motivációm is, hogy minél hatékonyabban haladjak.”

Olyan ember is van, aki egyenesen szereti a szessziót. „Én igazából szeretem a szessziót. Egy hónapra teljesen átalakul az ember élete. Teljesen magára marad, maga szervezi és hozza ki belőle a legtöbbet. Tanul, de nemcsak az anyagról, hanem saját magáról, a versenyről, határidőkről, na meg arról is, hogy mindig nem nyerhet. Legalább egyszer veszíteni fog az évek során. És nem dől össze a világ, ki lehet javítani. Röviden: segít felnőni” — vallja Fazekas Zsolt, aki a BBTE biológia és geológia szakán szerzett diplomát.

Frigy Szabolcs pszichológust és pedagógust arról kérdeztük, hogy a szesszió alatt fellépő stresszhelyzeteket miképpen lehet hatékonyan kezelni. A pszichológus elmondása szerint hatalmas problémát jelent, leginkább elsőévesek számára, hogy kiesik a mindennapi számonkérés, ami a líceumban volt. A kezdő egyetemista kiesik az óráról órára készülés rutinjából, amely a halogatást megalapozó tényező. A szakember kiemelte, hogy az egyik legfontosabb teendő minden egyetemista számára, hogy tanulja meg strukturálni az idejét és a tanult anyagot, hiszen a jövőbeli szakmájuk felé orientálódnak a hallgatók minden egyes vizsgájukkal. Ezért nagyon fontos, hogy mindenki egy számára minél hatékonyabb tanulási rendszert alakítson ki, amely által a tanult anyag kellőképpen helyezkedik majd el a hosszú távú memóriában. Ami a szesszió ideje alatt zajló bulikat illeti, a pszichológus elmondta: az egyetem a szakmai kapcsolatépítésnek a legfontosabb színhelye. Annyit szórakozzunk és olyan módon, ami elősegíti a szakmai szocializációt, és nem megy a tanulás rovására! — ajánlja a szakember.

Kallós András