Megtartotta éves közgyűlését a Szatmári Református Egyházmegye, amelyen a reformáció emlékévére való visszatekintés mellett aktuális, jövőt érintő kérdésekről is tárgyaltak a jelenlévők, lelkipásztorok, gondnokok, valamint presbiterek.

A szatmárnémeti Láncos-templomban Vinczéné Pálfi Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadó-tanácsosa hirdette Isten szavát a csütörtöki közgyűlésen Pál apostol rómaiakhoz írott levele 14. részének 7-től 9-ig terjedő igeversei alapján: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának, mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és elevenedett meg Krisztus, hogy mind a halottakon, mind az élőkön uralkodjék.” Hallva ezt az igét fel tud-e használni minket Isten az Ő ügyére? Ehhez szükségünk van az Istennel való kapcsolatra, annak éltetésére és folytonosságára — szólt az igehirdető.

Az igehirdetést követően Boga Ferenc egyházmegyei főjegyző megállapította, hogy a közgyűlés határozatképes, majd Puskás Csaba, az egyházmegye főgondnoka helyezett el igei gondolatokat a megjelentek szívére: „Mint vele együtt munkálkodók intünk is titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét! Mert ő mondja: alkalmas időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja! Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk hiteltelenné ne váljék.” (2Kor 6, 1–3) Csodálatos hír, hogy Isten munkálkodik, a vele való kapcsolatot és a közös munkálkodást nem jó halasztani. Ugyanakkor a főgondnok az ige alapján elmondta, hogy életünkön is meg kell látszódjék az Istennel való kapcsolatunk.

Király Lajos esperesi jelentésében az időről szólt, több szempontból is körüljárva a témakört, akkor, amikor az egyházmegye visszatekint és előre néz az időben. A 2017-es esztendő a reformáció 500. évfordulója volt. Az egyházkerületi, egyházmegyei és egyházközségi rendezvények sokasága színes visszatekintést, de ugyanakkor terveket is felmutatott az ünneplők előtt. A város központjában felvonuló közel 4000-es létszámú gyülekezet nemcsak igehallgatóként, de úrvacsorázó és ünneplő közösségként is megélte a ritkán adatott élményt — emlékeztetett az esperes. A presbiteri és diakóniai képzések beindítása, a diakóniai munka, a fejlődés lelkiekben és anyagiak szempontjából azt mutatja, hogy jövője is van az egyházmegyének. Az esperes köszönetet mondott mindenkinek, aki szolgált az elmúlt esztendőben, majd zárásként elmondta: „Törekedjünk arra, hogy az alkalmas időt, amelyet Istentől kaptunk ajándékba, ki- és felhasználjuk.”

Az egyházmegye létszámát tekintve elmondható, hogy sok esztendő után nem csökkent, hanem nőtt: 2016-ot 20 358, míg a tavalyi évet 20 364 lélekkel zárta az egyházmegye.

Kiss József egyházmegyei főjegyző is köszöntött, ezt követően pedig elfogadták a különböző szakelőadók, missziói munkások jelentéseit, majd több aktuális ügyről is tanácskoztak: például megszavazták azt, hogy ezentúl önálló ifjúsági lelkipásztora legyen a Szatmárnémeti Református Gimnáziumnak és másodlelkésze a Németi Református Egyházközségnek. Ősztől várhatóan betöltésre kerülnek ezek az állások. Ugyanakkor olyan ügyek megoldása is körvonalazódik, amelyek évtizedek óta stagnálnak, váratnak magukra, eljött erre is az alkalmas idő. Sokan igyekeztek elmondani, megosztani különböző véleményüket, elgondolásukat a felvetődő témákkal kapcsolatban, amire adódott is a lehetőség. A vitás esetek — olykor az ügyek fontosságát is alátámasztó paprikás hangulatú — áttárgyalása után a 90. zsoltár első versével zárult a Szatmári Református Egyházmegye éves közgyűlése, megvallva, hogy Istenben bíztak eleitől fogva, s ezt teszik ezután is.