Vasárnap este, pár perccel 21 óra után riasztották a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőséget, mert egy hektáron lángolt a száraz aljnövényzet Batiz határában, egy csirkefarm közvetlen közelében. A tűzoltók gyors közbelépésének köszönhetően sikerült elszigetelni az égő területet s meggátolni a lángok továbbterjedését, de hosszú időbe telt, mire az utolsó zsarátot is sikerült eloltaniuk.

A tűzoltóság — így, az égetési szezon kezdetén — ismételten felhívja a figyelmet, hogy a növényi hulladék/száraz növényzet őrizetlen égetése komoly következményekkel járhat, akár emberéletbe is kerülhet, illetve jelentős anyagi kár is keletkezhet a tűz miatt. Sajnos a legtöbb esetben a gazdálkodók felügyelet nélkül hagyják a tarlótüzet, emellett a száraz növényi maradványokat istállók, raktárak, gazdaságok közelében gyűjtik össze és gyújtják meg, ami pedig — főleg szélfúvás esetén — egyenesen veszélyezteti a közeli épületeket.

A lánglovagok arra kérik a lakosságot, hogy mindenki épsége és biztonsága érdekében a kertekben, udvarokon történő és a lakott területeken kívüli tarlóégetést kizárólag nappal és mindenképp szélcsendes időben végezzék. A tüzet tartsák állandó felügyelet alatt, és szigeteljék el az utaktól, épületektől, erdőktől, a 10 kehtárnál nagyobb területeken pedig szakaszosan végezzék, és csak az egyik szakasz felégetése után gyújtsák meg a következőt, s azonnal avatkozzanak közbe/riasszák a tűzoltókat, ha a lángok terjedni kezdenének!

Azt is tartsák észben: aki tarlóégetésre készül, a műveletet jelezze a hivatásos, illetve vidéken az önkéntes tűzoltóegységeknek, a helyi önkormányzatnak, és kérjen rá engedélyt a környezetvédelmi ügynökségtől is — az engedély nélküli tarlóégetés ugyanis bűncselekménynek minősül, magánszemélyek esetében 1000 és 2500 ezer lej közötti, míg jogi személyek esetében ennek az összegnek a többszörösét elérő bírságot róhatnak ki a „gyújtogatóra”.

Azon sem árt(ana) elgondolkodni, hogy bár a tarlóégetés a területtisztítás leggyorsabb, legolcsóbb, leghatékonyabb módszere, számos hátránya is van (az elszabadult tüzeken túl). Az égetés támogatói azzal érvelnek, hogy így elpusztítható a gyommagvak, a kártevők és a kórokozók nagy része — ezzel szemben a valóság az, hogy a pusztítás csak a felszínre, illetve az alatta lévő néhány centiméternyi rétegre terjed ki, a talaj felszínén keletkezett hőhatás mélyebbre nem terjed, ami azt is jelenti, hogy a 2–3 centiméternél mélyebben lévő rovarok és magvak védve vannak, nincs hatással rájuk a magas hőmérséklet, míg a talaj felszínén lévő magvak, az éppen csírázó vagy fejlődő növények mindenképpen szenvednek a kora tavaszi tűztől, emellett az égetés során károsodnak a hasznos bioszervezetek is, megbomlik a környezet biológiai egyensúlya, és nem elenyésző a kisebb vadak pusztulása sem.

Szabó Kinga Mária