A tanítónő állítása szerint az előkészítő osztályos gyermekek zavarták a tanítást, és amikor rendre intette őket, „megtámadták”. A gyermekeket az iskola vezetősége azonnal a helyi orvosi rendelőbe vitte, majd onnan a tasnádi kórházba szállították őket, s az orvosok megállapítása szerint szerencsére egyikük sem szenvedett maradandó károsodást, a tanítónőt pedig a rendőrök őrizetbe vették és 24 órára előállították, a tanfelügyelőség pedig azonnal felbontotta munkaszerződését.

Az akkor Szatmárnémetiben lakó tanítónőt pár nappal az incidens megtörténte előtt helyezték a Tasnádszántói Általános Iskolába, miután sikeresen vizsgázott az ideiglenes tanítónői tisztség betöltésére, a könnygázt pedig — a Caracal-pszichózis nyomán — egyik családtagja vette neki, hogy legyen mivel megvédenie magát, ha a mindennapi, közel 50 kilométeres, Szatmárnémeti–Tasnádszántó közötti ingázás során valaki esetleg megtámadná vagy bármilyen atrocitás érné.

A nyomozás során kiderült az is, hogy bár a nő rendszeresen részt vett a címzetes helyek elfoglalására kiírt versenyvizsgákon, és magas jegyet is ért el, pár hétnél-hónapnál többet nem tanított, rendszeresen felmondta állásait, ám ennek ellenére mindig megkapta a vizsgához/munkakezdéshez szükséges pszichológiai igazolást.

A Nagykárolyi Bíróság melletti Ügyészség ügyészei elrendelték a tanítónő pszichiátriai vizsgálatát is, és a szakértői megállapítás szerint a nőnél személyiségzavar és pszichotikus dekompenzáció figyelhető meg, amelyek beszűkítik tudatát, negatívan befolyásolják ítélőképességét és önuralmát. Az ítélet nem jogerős.