Kedden délelőtt a Láncos-templomban Varga Szilárd Csaba iskolalelkész hirdetett igét: „'Jól tudom, hogy az Úr győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel. Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az Úrnak a nevét. Ők térdre rogynak és elesnek, mi pedig felkelünk és talpon maradunk. Uram, segítsd meg a királyt! Hallgass meg minket, ha hozzád kiáltunk!' (Zsolt 20, 7–10) A győzelem és a vereség a valóságban nagyon relatív fogalom. Ami győzelemnek tűnik, olykor vereség, és ami kudarcnak, az nyereség. Sokan úgy tekintenek a magyar népre, mint vesztesre, de valójában ez az ünnepünk is arra mutat, hogy győztes néphez tartozunk. Istenben kell bízni, nem az anyagiakban, nem fegyverekben — s akkor meg fogjuk tapasztalni az igazi győzelmet. Kossuth Lajos gondolatát elsajátítva: 'Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni.'”
Az igehirdetést követően Loga Szilárd (VIII. A) és Versényi Eszter (V. A) szavalt. Énekelt Simon Szilvia (X. A), gitáron kísért Gáspár Benjámin (X. A). Higyed Gyöngyi tanárnő felkészítésében a III. és V. osztályos tanulók mondták el egy műsor keretében a Nemzeti dalt és énekelték: „Nem lesz üres a tornyod/ Ne félj, harang, ne félj./ Szívünk ott fenn dobban/ Egy még szebb tornyodért./ Szabadság lesz a tornyod/ Ne félj, harang, ne félj…” refszatmar.eu