A Vetési Albert Kultúrkör tegnap délelőtt ünnepi istentisztelettel és koszorúzással emlékezett meg II. Rákóczi Ferenc vetési táborában 1703. augusztus 28-án kiadott pátensére.

Első alkalommal 2008-ban hajtottak fejet az addig méltatlanul háttérbe szorított vetési pátens emléke előtt, azóta pedig minden év augusztusának végén-szeptemberének elején megteszik. A vasárnap délelőtti ünnepi istentisztelet zeneileg is ünnepinek számított, hiszen orgonaszó helyett Nagy Csaba nyíregyházi tárogatóművész kísérte a zsoltárokat és énekeket. Máthé Róbert lelkipásztor Jakab apostol levele első fejezetének két sorára építette ünnepi prédikációját. „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől. Céljainkat és vágyainkat hoztunk most magunkkal — sokat megvalósítottunk közülük és azért köszönetet mondunk, az újakért pedig imádkozunk és segítséget kérünk megvalósításukhoz. Életünk tele van célokkal és lelki egészségünk nagyon függ attól, hogy ezeket mennyire tudjuk megvalósítani.

Fontos a sikerélmény, hogy a múltba visszanézve ne mindig csak a sötétséget lássuk, hanem azt is: Isten tenyerére emelt és segített. De ehhez hinni kell. A hit, a vágy és a tenni akarás — minden ezen múlik. Hinnünk kell, hogy képesek vagyunk megvalósítani célunkat, Isten velünk van, ad segítőket és kipótolja erőnket. Bármit kérünk, megkapjuk — ha hiszünk, ha hittel kérünk. Akkor Isten csodát fog tenni. Sokszor nem látjuk a kiutat, a reményt, de menedék mindig van: Isten. Az Ő mentő szeretetének nagysága életünkben, minden, a hitünkön áll vagy bukik. A hittel a lehetetlen is sikerülhet — én hiszek bennetek, a vetési gyülekezetben, még ha ti nem is hisztek önmagatokban” — mondta a lelkipásztor, majd a vetési pátenst említve így fogalmazott: „milyen sok csata és harc volt, amikor a győzelem nem a katonai tudásnak volt köszönhető, hanem a hitnek. II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem úgy kezdte a szabadságharcot, hogy 250 katonája volt — ruszinok, a mai vetési görögkatolikusok ősei. Botokkal, kaszákkal, kezdetleges puskákkal kezdték a harcot, de Rákóczit a hit vezette és Isten szikrát pattintott a fejében: kiadta a vetési pátenst és így nagyobb lett a serege.”

De mi is az a pátens és miért volt annyira fontos? Ideiglenes összefogást eredményezett a parasztság és a nemesség között. A hadban állók és családtagjaik mentesülnek a földesúri kötelezettségek alól. A vetési pátens (parancs, törvényerejű rendelet) a Rákóczi-szabadságharc során 1703. augusztus 28-án közzétett rendelet volt. A szatmári várat ostromló vetési kuruc táborban megfogalmazott pátens mentesítette a kuruc seregben harcoló jobbágyokat és azok családtagjait minden közteher és földesúri szolgálat alól. A nemesek elégedetlensége nyomán szeptember 27-én módosított pátens már csak a harcoló jobbágyokra vonatkozott, a családtagokra nem. Így a vetési pátensek kompromisszuma lehetővé tette a jobbágyok és nemesek közös harcát.

Az igehirdetést követően Nagy Csaba a tárogató segítségével 300 évet fordított az idő kerekén, kurucnóták, hajdútáncok és vidám kartáncdalok csokrát adva elő, majd Romat Sándor nagykárolyi történész elevenítette fel a 312 évvel ezelőtti eseményeket, rámutatva, milyen fontos szerepe volt a vetési pátensnek a nemesek és parasztok közötti kényes egyensúly megtartásában. „öröm, hogy ez a vidék, ez a megye ezer szállal kapcsolódik a fejedelemhez, és ez kötelez is. Hit nélkül nem lehetett volna végigharcolni a nyolc évet. Rákócziék az utolsó percig hittek jó ügyük sikerében és Istenben. Hitüknek köszönhetően tudták elérni azt, hogy a Szatmári béke még előnyöket is tartalmazott.” – fogalmazott köszöntőjében Kereskényi Gábor képviselő. Az ünnepség Rákóczi fejedelem mellszobrának koszorúzásával zárult, majd a jelenlévők a Csinom Palkó kezdetű kurucnóta tárogatón játszott dallamára indultak a művelődési házba a szeretetvendégségre.

Szabó Kinga Mária