A Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezetben először tett látogatást Bódis Miklós Hátszegen szolgáló református lelkipásztor.

A csütörtök délutáni evangelizációs istentiszteleten megtérése történetét osztotta meg a népes hallgatóságával. Azt a felismerést elsősorban, hogy mindig minden fontosabb Istennél és az ő akaratánál. A szatmárnémeti István téri imaházban összesereglettek megtudhatták, hogy a református lelkipásztor és felesége, Etelka hogyan tanult meg hitből élni. De nem csak a mindennapok nyomorúságában látták kibontakozni a gondoskodó szeretetet. Mert a semmiből kirendelt mindennapi falat, a ruházkodás, a betegségből való felépülés mellett a környezetük ellenállását, sőt nem túlzás azt mondani, hogy ellenséges magatartásában is a Teremtő akaratát látták beteljesülni. A fedél nélküli templom, a szinte romos lelkészi hivatal, ahol rázott a csap és füstölt a kályha, mind-mind olyan szörnyűséges helyzet volt, amiben csak az Úr támogatásával lehetett megállni hitben. Mindezek nem kedvetlenítették el őket, még akkor sem, ha Hátszegen és környékén 27 éve nem született magyar gyermek, s a lelkipásztor és a kántor felesége 18 éves szolgálata alatt a református hívek kétharmadát eltemették. Ellenkezőleg: Istenre figyelve, s akaratát cselekedve a gyülekezeteket sokan látogatják, nem csak az a néhány magyar, hanem a román anyanyelvű lakosság is. A házaspár rendszeresen tart evangelizációs alkalmakat — mint például a szatmárnémeti —, ahol hirdetik Isten nagyságát. S természetesen arról sem feledkeznek el, hogy Isten gyermekei, például a román baptisták, hogyan siettek a család segítségére az ínséges időkben.