Egy éve sincs annak, hogy kollégánkká szegődtél. Emlékszem arra a napra, amikor megkerestél, és elmondtad, hogy átigazolnál hozzánk és szívesen vállalod a vidéki riporteri feladatot, de mindig ünnep lesz számodra az, ha sporttal is foglalkozhatsz.

Észrevétlenül, könnyen beilleszkedtél, és nagyon rövid idő alatt bebizonyítottad, hogy nemcsak kiváló sportszerkesztő vagy, hanem a vidéki emberek élete iránt őszintén érdeklődő újságíró is, aki nem csak a napi penzum miatt járta be a megyét Tasnádtól Egriig, hanem elsősorban azért, mert mérhetetlen öröm volt számodra emberek között lenni, és olyan témát meglátni, olyan hírt begyűjteni, ami egy-egy közösség fennmaradásáról, gyarapodásáról, sikeréről vagy éppen kudarcáról szólt. Nem a címlapsztorikat kerested, ahogy te magad sem vágytál soha a rivaldafényre, sőt, ha lehetett kerülted azt. Te mindig az embert kerested minden témában, mint ahogy te is az egyszerű ember érzékenységével fogtál minden egyes cikkedhez, mindezt kimagasló szakmai színvonalon, olyan precizitással, ami a legjobbak között is kivételesnek számít. Talán nem volt véletlen, hogy olyan határozottsággal csépelted a klaviatúrát és írtad meg a cikkeidet (azon élcelődtünk többször is, hogy sűrűn kell majd billentyűzeted cserélnünk), hogy azon már ne kelljen javítani.

Pihenőszabadságról tértél éppen vissza, amikor a gyengeség jeleit mutattad. Nem panaszkodtál akkor sem, orvoshoz is a kollégák nógatására mentél el, és le kellett beszélni arról, hogy előtte még megírd a terepútról hozott legfrissebb híreket. Legutóbbi találkozásunkkor azon viccelődtünk, hogy az egriek (ez volt az utolsó tereputad) türelmetlenül várják azóta is, hogy megírd, milyen fejlesztések történtek a településen. És nem ők az egyedüliek. Hány településen várták azóta is a hívásod, azt hogy felkeresd őket, hogy írj róluk, hány sportoldal szerkesztését terveztük veled?!

De váratlanul „elhallgatott” a billentyűzeted, pedig annyi mindenről kellett volna írnod, és hirtelen elmentél, pedig úgy maradtál volna még.

Egy rendkívüli embertől és kivételes tehetségű kollégától búcsúzom a magam és a szerkesztőség nevében. Nyugodj békében, Jani!

Elek Anikó