Az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete - mondta homíliájában Nm. és Ft. Dr. Cserháti Ferenc vasárnap a Jézus Szíve Búcsún, mintegy ötezer ember előtt.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsújára már órákkal a kezdés előtt gyülekeztek a Székesegyház előtti téren a zarándok hívek, akik táblákkal, zászlókkal érkeztek az egyházmegye számos pontjáról, de távolabbról, Erdély és Magyarország településeiről is. A 11 órától tartott Jézus Szíve Búcsúra mintegy ötezren jöttek kifejezni hódolatukat és közelíteni saját szívüket a szeretet forrásához. A Székesegyház bejáratánál elhelyezett oltárnál Nm. és Ft. Dr. Cserháti Ferenc a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a legszentebb áldozatot Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspökkel, Nm. és Ft. Cornel Damian bukaresti segédpüspökkel, aki aznap nyolc órától a Kálvária templomban román-, Marius Taloș SJ. román jezsuita régió elöljáróval, aki fél tíztől német nyelven celebrált szentmisét, valamint az egyházmegye papságával.
Az áldozatbemutatás elején Schönberger Jenő püspök három nyelven köszöntötte a meghívott celebránsokat és a híveket, megemlékezve Szent Péter és Pál apostolok ünnepéről is, kérve pártfogásukat és imádkozva Ferenc pápáért, hogy Jézus Szent Szíve szerint vezesse Krisztus egyházát. Cserháti Ferenc papi jelszavával vezette be gondolatait: "Jézus Szent Szíve ünnepe Isten lényegére, a Szeretetre, a Szeretet végső győzelmére irányítja figyelmünket, egészen papi jelszavamnak megfelelően: Caritas omnia vincit - Isten, a szeretet mindent legyőz! A hitbeli meggyőződés, hogy 'az Isten szeretet' egyáltalán nem valamiféle légből kapott emberi vágyálom, hanem tapasztalati tény: Isten nagy tettei, cselekedetei a történelemben, és főleg Jézus Krisztus élete, tanítása egész működése megmutatták, hogy Isten nem egy eszme, nem egy elvont princípium, nem egy könyörtelen abszolútum, nem egy monstrum, hanem Isten eleven, élő valóság, akinek hozzánk hasonlóan szíve van, olyan mint egy jó pásztor, aki szeret és kész föláldozni magát értem és mindenkiért (vö. Gal 2,20)."
Szentbeszédében Isten szeretetének végtelenségéről, kimeríthetetlen voltáról beszélt: "Jézus Krisztus élete, tanítása, minden csodája gyógyítása, egész működése annak bizonyítéka, hogy Isten, a sok más látszat ellenére is, feltételek nélkül szereti saját teremtményét, az embert; nem azért, mert szeretetre méltó, hanem minden ok és alap nélkül szereti, és hűséges hozzá (vö. M Törv 7, 9). (...) Krisztus Urunk földi élete, értünk vállalt szenvedése, kereszthalála és feltámadása, mind azt mutatja, hogy Istennek szívügye az ember boldogsága, és ezért semmitől sem riad vissza, kész odaadni, feláldozni önmagát. (...) Azt akarja, hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeretett, mert ahol az emberek befogadják a Szeretet Lelkét, az Úr Lelkét, a Názáreti Jézushoz hasonlóan élnek, gondolkodnak és cselekszenek, ott hamarosan megtapasztalják a Lélek gyümölcseit: 'a szeretetet, az örömet, a békességet; megtapasztalják a türelmet, a kedvességet, a jóságot; megtapasztalják a hűséget, a szelídséget, az önfegyelmet' (Vö. Gál 5, 22-23), mindazt, amire valamennyien vágyakozunk: megtapasztaljuk lelkünk nyugalmát és boldogságát. (...) Ma a Szent Szívet tiszteljük, Isten szeretetének legszemléltetőbb kifejezését, a szeretet kimeríthetetlen forrását, amelyből olyan isteni erő, csodatevő víz és vér ömlött, amely mindmáig öntözi, virágba borítja, igazzá, szebbé jobbá teszi a világot, hiszen az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete; eljön Igéje és a szentségek által; eljön a szentmisében és az egyház szeretetszolgálatai által, mindenütt, ahol felismerjük, észrevesszük, megtanuljuk szeretetét, és szeretettel válaszolunk Annak, aki elvette betegségeinket és bajainkat hordozta (Mt 8, 17)."
Idén is hívek tömege áldozott a város szívében, hiszen az átváltoztatott ostyát a tér számos pontjára elvitték a papok, majd megindult a körmenet, amelyben részt vettek azok a hívek is, akik addig a park fáinak árnyékában bújtak meg a tűző nap elől. Az Oltáriszentség mögött felsorakozva majdnem teljesen körbevette a hívek lánca a parkot. Visszaérkezve idén is felcsendült a Jézus Szíve litánia, amely minden alkalommal az egyik legérzelemteljesebb momentum, a búcsút pedig az előírt imákkal és a himnuszokkal zárták. A levonulás előtt Cserháti Ferenc püspök áldását adta a szélrózsa minden irányában a pódiumot körülfogó híveknek, akik közül sokan még a szentmise után is imájukkal és énekükkel töltötték meg a városközpontot.