A rendezvényen az imádság évének apropóján az iskola vezetősége, az osztályfőnökök és a lelkipásztorok útravaló igékkel, valamint hálatelt szavakkal köszönték meg az egyházmegye nőszövetségeinek azt az áldozatos munkát, amit esztendőről esztendőre azért vállalnak, hogy a Református Gimnázium nyolcadikos és tizenkettedikes diákjai imádsággal, szeretettel és hűséggel felvértezve induljanak el a nagybetűs élet sokszor rögös és próbákkal teletűzdelt útjain.  

A lelki útravalók sorát Nagy Erika lelkipásztor nyitotta meg. Beszédében a Zsoltárok könyve 37. részének 4–5. versei alapján kiemelte, hogy azok, akik az Úrban gyönyörködnek, azoknak Ő megadja szívük kéréseit, és ha az Úrra bízzák útjaikat, Ő hűségesen cselekszik majd az életükben. Ezt hivatottak képviselni az egyházmegye nőszövetségi tagjai által készített ballagó tarisznyák is, amelyek arra emlékeztetnek, hogy az imádság, a hit és az Istenbe vetett bizalom mindennél előbbre való.

Ezt követően Mátyási Gerda Georgina vette át a gondolat fonalát, a Példabeszédek könyve 3:5–6 verseit kiemelve. Beszédében arra buzdított, hogy mindenkor teljes szívből bízzunk az Úrban, ne a magunk eszére támaszkodjunk, és életünk minden útján ismerjük el Őt, mert akkor Isten egyengetni fogja az ösvényeinket a jelenben és jövendőben egyaránt.

Az intézmény vezetősége nevében Elek Kinga aligazgatónő a kedves és tanulságos lelki útravaló mellett megköszönte az áldozatos munkát és azt a szeretetet, amivel ezek a tarisznyák elkészültek, Isten gazdag áldását kérve mindazokra, akik ehhez bármilyen módon hozzájárultak.

Az ünnepi alkalom zárásaként Varga Szilárd Csaba iskolalelkész hirdetett igét a Zsoltárok könyve 128. részének 2. verse alapján. Beszédében hangsúlyozta: a befektetett munka, a nevelés és a hitben való növekedés nem hiábavaló. „Kezünk munkájának gyümölcsét” már most, a tarisznyát vállukra vevő, felnőtté cseperedő fiatalok életében és arcán is tisztán láthatja a közösség. A tarisznyák átadásával a diákok szimbolikusan is lezárták életük egy fontos szakaszát, hogy Istenbe vetett hittel, magabiztosan léphessenek rá a következő útra.

A beszédek és köszönetnyilvánítások után Isten áldását kérték a végzős diákokra, illetve mindazokra, akik életük egy szakaszában hozzájárultak testi és lelki fejlődésükhöz.