Egyre inkább digitálissá váló világunkban mind kevesebb hely jut nem is annyira az olvasásnak, mintsem a könyveknek – pedig e kettő Johannes Gutenberg ötvösmester óta elválaszthatatlanul összekapcsolódik. 

„Hiszem: a digitális világ nem törölte el a múltat, a könyv iránti igazi szeretetet.” – fogalmazott Ilonczai Zsombor lelkipásztor vasárnap Szatmár–Kültelken, ahol, mintegy a magyar kultúra napjára is készülve, felavatták a Szatmári Református Egyházmegye legnagyobb, 4857 kötetből álló, kottatárral kiegészített könyvtárát–olvasótermét, s egyben a gyülekezeti házat. 

Az önálló kültelki gyülekezet első lelkipásztora (aki az önállósodás körüli bábáskodásból is kivette részét, s nem csak abból), dr. Higyed János Mátyás 2023–as nyugdíjba vonulása előtt lelkipásztor édesapjától örökölt és magánkönyvtára egy részét a gyülekezetnek adományozta — azzal a reménnyel: nem csak háttérdíszlet lesz a könyvtár, hanem forrás az olvasni szeretőknek. 

A kötetek egy részét több száz éves nyomtatványok, teológiai szakirodalom, történelmi és  idegen nyelvű könyvek alkotják, másik részét gyermekkönyvek, szépirodalom, lexikonok. „ Az én könyv szeretetem gyökerei mélyre nyúlnak. Anyai nagyanyánk tanított meg arra, hogy nem elég elolvasni egy művet: beszélni kell róla, átgondolni, összekötni a saját életünkkel. Apai nagyanyánk rengeteg verset és dalt tudott kívülről. Édesanyánk óvónőként gyermekverseket, színdarabokat, vallásos jeleneteket írt. Színész nagybátyánk (Higyed Imre) az anyanyelv prózai és lírai árnyalatait jelenítette meg. Édesapánk (dr. Higyed István lelkipásztor) igehirdetései előbbieket ötvözték. Ezeken nőttünk fel. 
Apánk könyvtára – folyóiratokkal együtt – tízezer kötetnél is több volt. Ő maga is író ember volt. Egyháztörténész. A kommunizmus éveiben a könyvek beszerzése, olykor kalandos útja, meghatározó élményként társult egy-egy kötethez.
A könyvtárszoba polcain tett felfedezőutak nyitogatták a gyermeki értelmet, csigázták fel a kíváncsiságot, gerjesztették a tudásszomjat. Így tanultunk meg olvasni, kérdezni, értelmezni.

A könyvek szeretete embereket kötött össze. Otthonunkban számos író, költő, szerkesztő, művész fordult meg. Irodalmi körök, író/olvasó találkozók, hangulata tette izgalmassá a betű, az anyanyelv felfedezését. Ezt a tapasztalást igyekeztem a következő nemzedékben elültetni. Ez a küldetése, feladata, a betűvetőknek, pedagógusnak, lelki nevelőnek, nagyszülőnek, szülőnek, művésznek, tollforgatónak. 
Isten írott igéje és Isten énekelt igéje megtartó erő volt és lesz” – mondta, s nem véletlenül említette az énekelt igét, hiszen a könyvtárhoz társul egy kottatár is, amely felesége, Higyed Gyöngyi karnagy vezette, 18 évnyi kórusmozgalom tevékenységét öleli fel. 

Töltsük meg élettel ezt a házat

A könyvtár–olvasótermet, s egyben gyülekezeti házat a templom tőszomszédságában lévő, egykori Szivárvány Óvoda épületében alakították ki, önerőből és közös munkával, Ilonczai Zsombor lelkipásztor irányításával. 
Szemet – lelket örvendeztető a plafonig érő, tömött könyvespolcok látványa — mellettük kapott helyett az a szintén dr. Higyed János apai örökségéből származó, nagyméretű, a háborgó tengert lecsillapító s a megrémült tanítványokat megnyugtató Krisztust ábrázoló olajfestmény is. S ugyancsak ide kerül az az emléktábla, amely az adományozás tényét örökíti meg. 

Ám a munkának csak a fele végeztetett el, hiszen mint Ilonczai Zsombor hangsúlyozta: „Töltsük meg élettel ezt a házat!” A tervek szerint a könyvhöz, olvasáshoz kapcsolódó alkalmaknak, kulturális eseményeknek ad majd otthont a gyülekezeti ház. 
A könyvtáravatót a Szamos Diákirodalmi Kör tagjainak, valamint a kültelki vallásórások – akik kedvenc verseiket szavalták el – ifjak és a gyülekezet kórusának éneke gazdagította.

Szabó Kinga Mária

(Fotók: a szerző felvételei)