Három nap, tíz előadás, workshopok, táncház — intenzív, izgalmakban és élményekben bővelkedő hétvégét zártak vasárnap délben a diákszínjátszók, felkészítő tanáraik, a zsűri, illetve maga a Kölcsey Ferenc Főgimnázium, amely hagyományosan „jó házigazdája” volt a Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak.

A kissé fáradt, de az élményektől, impulzusoktól ragyogó egybegyűlteket Pataki Enikő igazgatónő köszöntötte, egyben megköszönve a szombati napot, a sok élményt amelyeket személy szerint ő kapott az előadásokat nézve, s amelyek közül nem egy nagyszínpadra volt érdemes. 

Megköszönte ugyanakkor a tanároknak–felkészítők munkáját, az évről – évre visszajáró zsűritagoknak, akiknek fontos, hogy létezzen ez a fesztivál, illetve külön kiemelte a „háttérben dolgozókat”, akikről amúgy kevés szó esik egy–egy zárógálán vagy díjátadón — értve itt a Kölcsey tanári karát, akik hetek óta szervezték a fesztivált, s az elmúlt napokban is mindent megtettek, hogy a legkisebb döccenő nélkül, olajozottan történjen minden, valamint a Harag György Társulatot, amelynek nem csak elméleti partnersége, de gyakorlati jelenléte nélkül nem is lehetne ilyen magas szakmai színvonalon megszervezni.

Mint általános értékelője elején (az előadások értékelőjét már korábban megtartották csapatokra lebontva) Bessenyei Gedő István teatrológus, dramaturg, a Harag György Társulat igazgatója elmondta, ez a fesztivál rendkívül közel áll a szívéhez — s nem csak a színházi szakemberéhez, hanem a fiúéhoz. Mert ilyenkor egy kicsit itt van az édesapja, Bessenyei István színművész, „újra él azáltal, hogy itt vannak a diákok, az ő játékuk által. Ezt személyesen köszönöm” – mondta. 
Az országos verseny négy évvel korábban, 2022–ben vette fel a néhai Bessenyei István nevét, s nem véletlenül az övét, hiszen évtizedeken át segítette a fesztivál megszervezését, tartott (még betegen, élete utolsó szakaszában is) táborokat a diákszínjátszóknak. Számára a diákszínjátszás ügye mérhetetlenül fontos volt (ahogyan a felnőtt műkedvelő színjátszásé is) — hitvallása szerint a színpadon állva a diákok személyisége fejlődni tud, és olyan, nyílt, bátor emberekké válnak, akik nem rettennek meg, ha közönség elé kell lépjenek, ha vállalniuk kell nyilvánosan a gondolataikat.

Élmény volt látni a csapatok fejlődési dinamikáját

És az idei fesztivál előadásai, csapatai ezt igencsak alá is támasztották, a darabokban megjelentek bizonyos — mondjuk úgy: trendek —, megtaláltak egy –egy témát, ami róluk, saját problémáikról szól, legyen szó cyberbullyingról, online megfélemlítésekről, a közösségi média negatív, torzító hatásairól. „És amikor ezek a problémák figyelmeztető felkiáltójelként megjelennek a színpadon, oda kell figyelni rájuk. ” — mondta Bessenyei Gedő.

Hangsúlyozta azt is, mekkora élmény volt saját, de zsűritársai számára is a csapatok fejlődési dinamikája; látni a visszatérők esetében hogyan építik be előadásmódjukba a tavaly, tavalyelőtt kapott tanácsokat, tanulságokat. „Szép fejlődéstörténetek, mindnek volt értéke” — summázta. Nyomatékosítva ugyanakkor azt is, ami a legfontosabb: hogy a diákok látják egymást a színpadon, látják mi működik vagy éppen nem, tanulnak egymástól.

Verseny bár, de nem ez a legfontosabb

Mind a kilenc „társulat” nagy doboznyi ajándékcsomagot vehetett át a rendezvény támogatóinak jóvoltából, természetesen a zsűri munkája sem maradt köszönet nélkül, és a tanári különdíjat a kölcseys Nagy Tünde, a KÖDIK színjátszó csapat egyik felkészítőtanára vehette át.

A Kiváló alakításért különdíja(ka)t Somodi Krisztián és Májai Varga Kriszta (Kamaszok)nyerte el.
A legjobb női mellékszereplő díját König Glória, míg a legjobb férfi mellékszereplő díját Győrfi Áron (mindketten Bartók Diákszínpad) kapta, a legjobb női főszereplőnek járó díjat Riedl Kovács Zille Csengének (KÖDIK), a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat pedig Sólyom Alexnek (Tinikomédiások) ítélték.

Természetesen a csapatok esetében sem hiányoztak a különdíjak: a Harag György Társulat Zseheránszky István-díját a krasznai Tinikomédiások csapata, a Szamos különdíját a marosvásárhelyi Refi Színpad vehette át, dicséretben pedig a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad részesült.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokára a KÖDIK lépett, második a Fordított Patkó csapata lett, Bessenyei István Országos Diákszínjátszó Fesztivál első díját pedig a Bartók Diákszínpad vehette át.

Csapatok és előadások: 

Refi Színpad (Marosvásárhelyi Református Kollégium) — Márton Csilla: FÉK
Tinikomédiások (krasznai Cserey–Goga Technológiai Líceum) — Maurice Maeterlinck: A kék madár
Fordított Patkó (nagyenyedi Bethlen Gábor Főgimnázium) — Szymon Jachimek:Jeremi összekapja magát
Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad (kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum) – Móricz Zsigmond: Barbárok
KÖDIK (szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium) – Elise Wilk: Feminin
Üvegfigurák (székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum) — Bekő Fóri Zenkő: A két Kórea egyesítése
Bartók Diákszínpad (temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum) — Molnos András Csaba: IZÉK — Játék tízparancsolattal
Kamaszok (marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római katolikus Teológiai Líceum — Kozsik József: Svájci néger (Schwarzenegger) visszatér
Fantázia (szászrégeni Lucian Blaga Elméleti Líceum) — Szabó György: A Pál–utcai férfiak sorsa
Refi Színpad (Marosvásárhelyi Református Kollégium) — Tasnádi István: Cyber Cyranno

Szabó Kinga Mária 

(Fotók: Czinzel László és a szerző felvételei)