Doboktól s mindenféle ütőhangszerektől hemzsegő színpadot, lelkes, tehetséges gyerekeket, illetve tapasztalt, profi dobosokat láthatott szombat este a közönség a G. M. Zamfirescu Művelődési Házban.

„Körülöttem mindig van valami zaj” — mondta Cserey Csaba a hatodik alkalommal megrendezett Ritmusok zajai elnevezésű dobparádé előtt. Csabcsinak régi álma vált valóra a rendezvénnyel. Évekkel ezelőtt frankfurti koncertje után — egy helyi ismerőse kérésére — egy régi, szeméttel teli hangárt takarítottak ki. Szakmájukat egyikük sem tagadhatta meg, ezért az ott talált fa- és vasdarabokkal egy rögtönzött koncertet tartottak, majd ugyanezt a Goethe-szobor előtt is bemutatták, ami végül egy nagyszabású előadássá nőtte ki magát. Csabcsi tudta, hogy ez ebben a formában itthon nem működne, ezért tanítványait vonta be a rendezvénybe, és a frankfurti koncert mintájára a ritmusok zajai nevet adta a dobparádénak. A szombat esti, immáron hatodik kiadáson 30 dobos lépett fel, a kezdőktől a tapasztaltabb dobosokig. A szervezők nem bízták a véletlenre, s rögtön az elején elsütötték a „nagyágyút”. Iulius Petrus meghívott vendégként Szlovákiából érkezett Szatmárnémetibe. A dobos — bár magyarul is jól beszél — angolul kommunikált a közönséggel, és egy fantasztikus showt mutatott be. Iulius ismert európai művészekkel dolgozott együtt pályafutása során, tudását pedig az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztette tökélyre. Ezt követően a helyi gyerekek, a következő Iulius Petruszok és Csabcsik léptek színpadra a G. M. Zamfirescu Művelődési Házban. Csabcsi tanítványai hónapok óta készültek a szombati fellépésre, amit a dobos szerint nem versenyként kell felfogni, mert ennek csupán az a célja, hogy a gyerekek élesben, szülők, társaik, barátaik előtt is bemutassák tudásukat.

Botos István